Előzetesen nem mélyedtem el a térképben, azt gondoltam, valahol Keszthely közelében található a település, ehhez képest, az autópályáról letérve, még vagy 50 km-t kanyarogtam a dimbes-dombos zalai tájakon.
Ha az écsi versenyről azt írtam, hogy idén eddig a legnehezebb volt, a tegnapiról azt mondanám, hogy a legjobb hangulatú. Ez annak köszönhető, hogy a versenyt szervező egyesület tagjai szívvel lélekkel odatették magukat annak érdekében, hogy színvonalas és emlékezetes versenyt szervezzenek. Ezzel pótolták az olyan apró hiányosságokat, mint a versenyhelyszínre mutató útjelzők hiányát (igaz ezt állítólag előző éjszaka a közeli falunap jókedvű résztvevői tüntették el…); voltak enyhén szólva túlhasznált, ám látható igyekezettel jobbá tett céltárgyak, ám az mindig dühítő, ha még vesszőhúzásnál sem látszanak a célzónák – igaz mindössze 2-3 ilyen cél volt. Helyenként a pályabiztonság sem volt tökéletes, sok úton keresztül lövés volt, néhány célnál beálltunk az ösvény elejére, nehogy valaki véletlenül belépjen a lővonalba. Hangsúlyozom, ezekért bőven kárpótolt a verseny kiváló hangulata, a remek vonalvezetésű és roppant technikás pálya, a kiírásnál több, összesen 28 céltárgy, célonként két egyenértékű lövés!
Az eligazításnál hangsúlyozták, hogy valódi vadászimitációs körülményeket próbáltak biztosítani, nem voltak paravánok az állatok mögött, egy céltárgyat vadászlesről lőhettünk meg. Jó volt a pálya vonalvezetése is, semmiféle torlódás nem volt. Én két tradis és egy csigás sporttárssal lőttem egy csapatban, jó volt a társaság. Fél négy felé értünk vissza az alaptáborba, miután elfogyasztottuk az ízletes babgulyást, újabb megmérettetések kezdődtek. 200 Ft-ért lehetett „meglepi” célra lőni, a bevételt egy beteg kisgyerek javára ajánlották fel. A céltárgy egy női bugyi volt, amelyen a célzónát egy behajtani tilos tábla képviselte 🙂 . 12000 Ft gyűlt össze a kisfiúnak, a győztes pedig megkapta emlékül a céltárgyat.
Az irányzék nélküli kategóriák nyertesei külön szétlövést tartottak a verseny szponzora által felajánlott díszes serlegért, én sajnos már az első körben kiestem, nem találtam el a céltárgyat. Sportszerű pillanat volt, hogy a szétlövés győztese felajánlotta a kupát a legtovább állva maradt gyermekkorú versenyzőnek!
Ezután már csak az eredményhirdetés volt hátra, érem, díszes oklevél, a felnőtt győzteseknek egy-egy palack bor, a kisebbeknek egy-tábla csoki volt a jutalmuk. Összességében elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam, rendkívül jó hangulatért és az embert próbáló versenyért nem bánom, hogy elkocsikáztam a távoli zalai kistelepülésre.
Most két hét versenyszünet következik, amely idő alatt rendbe kell tenni az íjam húrját és felskészülni az Alsóörsön rendezendő Terep-OB-re.