Terepíjász OB Alsóörsön

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy valamennyi olvasómat nagyon kérem, hogy ne ossza meg az itt leírtakat a Fosbukkon, mert egyszer bátorkodtam egy versenyt negatív kritikával illetni, abból is nagy baj lett. Ami az alsóörsi OB-t illeti: kiváló verseny volt, valódi megmérettetés, azonban már a helyszínen olyan negatív felhangok kísérték, amelyek egy részét teljesen jogosnak gondolok, ugyanakkor ezeket nem az Alsóörs SE versenyrendezésének hibái okozták!!!

Mindenek előtt köszönet illeti az Alsóörs SE összes íjászát, akik heroikus munkát végeztek a rendezés, pályaépítés és lebonyolítás során! Volt olyan íjásztársunk, aki szó szerint belebetegedett az előkészületekbe… 🙁 Másodszor köszönet illeti a két bírót, akik igyekeztek, és részben sikerült is nekik a döntők lebonyolítását menet közben ésszerűsíteni, mindvégig ügyelve a szabályok betartatására, ahol tudtak segítettek is.

Mindezek ellenére borzasztó keserű szájízzel jöttem el a versenyről. Ténykérdés, hogy erre a hétvégére a legmagasabb fokú hőségriadót adták ki, egyáltalán nem alaptalanul. Ennek ellenére az ország minden részéből jöttek versenyzők. Akkor vegyük sorba!

1./ Az első napon verseny közben egyik íjásztársunk – talán a pálya egyik legmagasabb pontján, az alaptábortól legtávolabb – rosszul lett. Mentőt kellett hívni hozzá, platós terepjárón hozták ki kolléganőmet, vele volt három mentőtiszt vagy ápoló és becslésem szerint mintegy 5-6 millió forint értékű műszer, amelyekkel az erdő közepén, közel egy intenzív osztály szintű ellátást biztosítottak. Mégis akadt olyan “sporttárs”, aki fröcsögve gyalázta őket, hogy “ott van négy orvos és nem tudnak mit kezdeni vele”, “én felülnék és jól pofánbasznám  őket” – hallhattuk a markáns véleményt. Nem a mundér becsületét szeretném védeni, nem kívánok a mentős ellátás szabályaiba mélyebben belemenni, azonban mielőtt a rosszullétest elszállítják, stabilizálni kell az állapotát, ezen dolgoztak 40-50 percig, mire az íjászt feltették a terepjáró platójára és a doktornő kíséretében levitték a mentőautóba. Azt gondolom, ha egy forró szombat délelőttön, amikor az egész ország a hűvöst keresi, akad négy ember, akik semmi mást nem tettek, mint lehetetlen körülmények között, az erdő közepén, segíteni akartak egy társunkon, azok kizárólag köszönetet és elismerést érdemelnek, fröcsögő gyűlöletbeszéd helyett! Tudom, hogy a magyar egészségügy úgy szar ahogy van, benne élek, idestova 30 éve próbálom a beteg gyerekeket gyógyuláshoz segíteni, megérdemelnénk a nyilvános megkövezést, a szemen köpést, vagy ha jobban tetszik a “pofánbaszást”; azonban véletlenül az Országos Mentőszolgálat kiemelkedik ebből a posványból, a hatalom hatalmas pénzeket  (jó, tudom, így sem eleget) fordított fejlesztésére; a nap 24 órájában készenlétben állnak és naponta életek százait mentik meg, legyen szó közterületi rosszullétről, közlekedési balesetről, kocsmai verekedésben leszúrt sérültről, vagy otthon kapott infarktusról. A Mentőszolgálatnál a megszólítás – talán nem véletlenül – “bajtárs”; kívánom annak a “sporttársnak”, aki jól “pofánbaszta” volna őket, hogy soha ne szoruljon rá, ő vagy szerettei (már ha vannak neki olyanok) az Országos Mentőszolgálat segítségére!!! Végül ez csak egy vélemény volt a versenyzők egyikétől, isten őrizzen az általánosítástól, de nem javította a hangulatomat.

2./ A rosszullét kapcsán viszont többen szóvá tették, hogy ki kellett volna helyezni a pályára vizet. Ebben akár igazuk is lehetett volna, de az eligazításnál szakosztályvezetőnk világosan megmondta, hogy nem lesz kint ivóvíz, viszont az alaptáborban bárki felvehetett annyit, amennyit akart. Voltam én olyan versenyen, ahol a kiírásban szerepelt, hogy a “pályán több helyen vizet helyezünk ki”, ennek megfelelően nem cipeltem magammal a szokásos mennyiséget, de mire odaértünk a jelzett helyekhez, minden az utolsó cseppig  elfogyott. Életemben nem voltam még olyan szomjas, mint annak a versenynek a végén! Ezen kívül: az összes médiafelület napok óta attól  hangos, hogy igyunk, igyunk, igyunk! Mindenkitől elvárható annyi öngondoskodás, hogy ne a rendezőktől várja szomjának oltását! Harmadrészt pedig egyáltalán nem biztos, hogy  a rosszullétnek bármiféle köze volt folyadékhiányhoz, önmagában a fizikai terhelés és trópusi hőség is okozhatta!

3./ Nem írtam még a verseny lebonyolításáról. Nos két egymás követő napon, 24 tereplőlapra kellett 3-3 lövést leadnunk, első nap méretlen, a második napon mért távokra. Nem akarok hazabeszélni, de alsóörsiek igen jó pályát építettek, OB-hez méltóan technikás, nehéz volt! Az első nap fél öt felé végeztünk, a második napon kb. három órakor. Nagyon jó volt, hogy az azonos kategóriában indulók egy csoportba kerültek, így én a PB-HB veteránban Árva Dénessel, Füle Lacival és Pápista Csabával kerültem egy csapatba. Csapatba – mondom – és nem csoportba, mert bár versenyeztünk egymással, ám végig remek, baráti légkörben, abszolút sportszerűen. Az is beigazolódott, hogy a kettős beírás igenis alapvetően fontos, bármikor történhet olyan véletlen elírás, hogy enélkül lehetetlen kibogozni azt. Mindkét napon Dénes után a legtöbb pontot sikerült gyűjtenem (a II. osztályú minősítési szintet bőven meglőve), második helyről vártam a folytatást és ezüstérmes helyen végeztem volna…

4./… ha nem lettek volna döntők. Minden háromnál több versenyzős kategória első négy helyezettje mérkőzött egymással, úgy, hogy a pályán az első helyen végzett a negyedikkel, a második a harmadikkal, 4×3 lövés, mind a négy méretű lőlapra, maximális lőtávolságból. A párok közül több pontot lövők mérkőztek az első helyért, a kiesők a harmadik helyért. Párhuzamosan ment az Íjászkatlan jobb szélén az irányzékosok, bal szélén az irányzék nélküliek, bírói irányítással, felügyelettel. Utóbbiak (irányzék nélküliek) legalább árnyékban, de az irányzékosok tűző napon. Nálunk a női VR kezdett, látszott, ha ebben a tempóban folytatódik, besötétedik, mire végzünk. Az is teljesen esetleges volt, hogy mikor kik következnek; a két egymást követő napon 144 lövést leadott versenyzők étlen szomjan pihegtek az árnyékban, a döntőkben nem érintettek túlnyomó többsége pedig távozott.

Az én kategóriámban Pápista Csaba (pályán harmadik) nyert, Füle Laci (pályán negyedik) lett a második; én Árva Dénessel küzdöttem a bronzért, így ő (pályán első) lett a harmadik, én pedig (pályán második) lettem az utolsó. Ennek így kellett történnie, elfogadom, nincs is ezzel semmi baj, tesztelni kell az álló- és koncentrációképességet is, de azért mégis ott motoszkál az emberben a kérdés: ha két nap alatt 144 leadott lövés eredménye nem elég a végső sorrend eldöntéséhez, miért a 24 bónuszlövés dönt el mindent? A másik – talán szintén jogos kérdés -, nem kell ahhoz sem Testnevelési Egyetemet végezni, sem sportorvosnak lenni, hogy figyelembe vegyük azt az alapvető tényt, hogy egy versenynek vagy edzésnek durván három szakasza van: bemelegítés, verseny (edzésmunka), levezetés. A bemelegítés-levezetés alapvetően fontos a sportsérülések elkerüléséhez és a sikeres versenyzéshez, de itt, a rekkenő hőségben végiglőtt két nap után, mindenki több órás várakozást követően, elmerevedve volt kénytelen mindennemű bemelegítés nélkül, két részletben 24-et lőni! Persze savanyú a szőlő, mert másodikból utolsó lettem, de mégis felteszem a kérdést: tényleg szükség volt a sport egyik alapvetését (bemelegítés, rákészülés) figyelmen kívül hagyó, időt rabló döntőzésre, két nap alatt, harmadfokú hőségriadó idején leadott 144 lövés után?

Ezek után az ember elgondolkozik: nem azoknak van mégis igazuk, akik elmennek egy jó kis buliversenyre, kitéve magukat annak, hogy egyik részeg, íjjal lövő (nem íjász!), majdcsak beleenged egy vesszőt valakibe… azon is elgondolkozik az ember, hogy érdemes-e még egyszer, valaha a büdös életben felajzania az íját?

Ezúttal sem képek, sem GPS térkép nincsenek, szándékosan nem vittem magammal sem fényképezőgépet, sem okostelefont navigátorral, hogy ne vonják el a figyelmemet a versenyzéstől. Helyettük – búcsúként – szóljon egy dal.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .