Teremverseny Alsóörsön

Zsurnalisztikai bravúr lenne teremversenyről színes, érdekes, lenyűgöző beszámolót írni :-). Mégis akadhatnak olyan olvasók, akik, azt sem tudják, mi az, hogy teremverseny… így foglaljuk hát össze a lényeget! Az íjászat nem más, mint kísérlet, hogy íjunkkal nyílvesszőnket a céltárgy közepébe juttassuk. Kivonulhatunk egy nagy mezőre, ahol a lőlapon színes karikákat látunk, minél közelebb repítjük közepéhez a vesszőt, annál több kört lövünk. Ám mehetünk erdőbe is, tópartra, hegyoldalba, zöldellő rügyek és sárgálló levelek közé, ahol a lőlapon mindössze két szín van, sárga és fekete, méretük sem egyforma; három vesszővel próbálunk minél közelebb a középhez jutni; kitehetünk az erdőbe életnagyságú polifoam vadakat, mintha vadásznánk, úgy lövünk rájuk… jöhet a török szultán bugyogója (történelmi cél), a szemből támadó vad bika, karón varjú; ejthetünk vesszőt kútkávába… szinte végtelen a lehetőségek sora.

Teremverseny… a feladat konstans: 18 m-ről, 40×40 cm-es, 10 körös lőlapba kell eregetni 20-szor három vesszőt. Tekintsünk most el attól, hogy az utánpótlás közelebbről, nagyobb felületre lő, az irányzékkal felszerelt íjjal rendelkező sporttársak pedig szűkített lőlapot vesznek célba… a lényeg, hogy minél több vesszőnk érkezzék a lőlap közepéhez mind közelebb.

Egy vesszőfogón négy lőlap találtatik, egyszerre két versenyző lő a felső kettőre, majd (sors)társaik az alsó kettőre, ez így megy hússzor egymás után… Lövünk hármat, lőnek sorstársaink, majd kimegyünk, beírjuk pontjainkat, és így tovább… Ne legyünk annyira monotonok, körbe és körbe, hallgassunk egy kis muzsikát:

Megkockáztatom: teremverseny a versenyek legnehezebbike! Míg az erdőben a változatosság gyönyörködtet (kéretik nem félreérteni!), a céltárgyak közötti emelkedők, lejtők, a fojtó hőség, vagy a dermesztő fagy bágyaszt és frissít, addig a teremben minden ugyanúgy zajlik. Furé kapitány uram Egerben mondotta volt: “…a lövés a fejben dől el …”, igaza volt! Sikeres teremversenyhez két dolog kell: összpontosítókészség és monotonitás tűrés! Aki ezeket gyúrja a teremben, az alighanem sikeresebb lesz tavasszal, amikor kidugják fejüket az első hóvirágok, ki-ki kedvenc szakágában vándorol versenyről versenyre! Aki pedig élvezi, hogy a teremben nem dermed jéggé, nem fújja vesszejét a szél, nem tűz szemébe a nap, komoly megmérettetésnek tekinti, az éljen a kínálkozó lehetőségekkel!

Ami engem illet: bebizonyosodott, hogy három vesszőből általában kettőt vagyok képes jó helyre küldeni, a harmadikat elszúrom (nem kicsit, nagyon!), addig örvendek, ha felállhatok a dobogóra; amelynek második fokára ezúttal úgy zuhantam, elmérve magasságát.

Ez az a pillanat, amikor köszönetet mondok az Alsóörs SE Íjász Szakosztályának ezért a versenyért és az egész esztendőért; áldott, békés, boldog és szebb jövőt hozó Karácsonyt kívánjak valamennyi sporttársamnak, azzal a biztatással, hogy nincs még vége, elvégre december 27-én, Győrújbaráton egy újabb teremversenyről tudósíthatok majd! Aki pedig egy teremversenyről ennél többet képes írni, azt meghívom honlapom társszerkesztőjének 🙂 !!!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .