Versenynaptárakat böngészve, ha több választási lehetőség adódik, elkerülöm a Budapesten vagy környékén rendezetteket. Ennek egyetlen oka a közlekedés, nem szeretek Budapesten vezetni, ha csak lehet kiiktatom az életemből. Szeptember utolsó hétvégéjének szombatján mindössze négy versenyt találtam: Üllőn, Ajkán, Szigetmonostoron és Felsőtárkányban. (Október 5-én – csak a SZIP versenynaptárban – öt szerepel, pl. Páty és Diósd közel vannak egymáshoz… hogy miért a folyton rászervezések, vajon ki tudja?)
A fent írtaknak megfelelően az ajkai versenyre neveztem, de a szervezők válaszukban arról értesítettek, hogy a kevés számú nevező miatt nem lesz verseny 🙁 . Így Szigetmonostorra esett választásom, annál is inkább, mivel az ott induló sporttársak között sok íjászbarátom volt.
Szombaton reggel a Budapesten áthaladás sem okozott semmiféle gondot. Sikerült úgy megérkeznem, hogy belövésre is jutott idő, a csapatok spontán szerveződtek, én Németh Julcsival, Sziszivel és Komáromy Gyurival és egy csigás sporttárssal és tradis kislányával kerültem egy csoportba.
Néhány szó a lebonyolításról: 50 db, túlnyomórészt 3D célra kellett lőnünk, két vesszővel egyenértékű 10-8-5 pontozással. A lebonyolítás úgy történt, hogy volt 25 állomás két lőállással, a célok egymáshoz közel voltak; amíg a csapat fele az egyes célra lőtt, addig a másik fele a kettesre; értékeltünk, vesszőt húztunk, majd cseréltünk, ez így ment mind a huszonöt állomáson. 3D-és szemmel a karók kifejezetten barátságos távolságokra voltak letűzve, néhány kivétellel. A terep teljesen sík volt, fás, ligetes, tisztásokkal. Mint legalul láthatjátok, több mint 6 km-t gyalogoltunk, nagyjából 6 óra alatt küzdöttük le az 50 db célt. Nagyon jó volt a pálya kiszalagozása, az is a rendezőket dicséri, hogy nem volt torlódás.
Ahogyan korábban mondtam, sajnos húrproblémák miatt (amelyben a Magyar Posta játszik dicstelen szerepet, nem más), a „második számú” íjammal, a Végh Törökkel lőttem, számomra nagyon jó volt, hogy ilyen magas lövésszámú versenyen ismerkedhettem a kevesebbet használt íjammal. A száz lövésből lőttem 2 db 11-est, 17 db 10-est, 33 db 8-ast, 34 db 5-öst, és 14 tököt, ez összesen 626 pont; a mezőny erősségét jelzi, hogy ennyi kevés volt dobogós helyezéshez. Az ebéd nagyon finom volt, gerslis, káposztás, babos húsos egytálétel, jó étvággyal kanalazták a fáradt íjászok! Az eredményhirdetésre sem kellett sokat várnunk.
Nagyon jól éreztem magam, ha tehetem jövőre is elmegyek erre a versenyre. Gyurival, Szisziékkel végigröhögtük, nagyon jó volt a hangulat csapaton belül és azon kívül is 🙂 ! Mivel a szervezők kifejezetten kértek visszajelzést, amit most leírok a negatívumokról, egyáltalán nem bántó szándékkal teszem! A pályabiztonsággal kapcsolatban volt néhány elképesztő dolog. Két állat, egymástól 5 m-re lévő lőállások, a jobb oldali állat kék karója a bal oldali állat piros karójának lővonalában letűzve! A mi csapatunk rutinos versenyzőkből állt, így szépen megkértük a csigás sporttársat, hogy lőjön először, mindannyian a lővonal mögé húzódtunk, de lehetett olyan csoport, amelyikben tapasztalatlan kezdők voltak, ez így vérfagyasztó volt! Két célnál pedig a haladási iránnyal szembe (!!) lőttünk, a mormotánál üvöltöttünk a következő csoportnak, hogy álljanak meg tisztes távolságra! A céltárgyakról. Bár a kiírás szerint nem vadászverseny volt, így bekerültek olyan célok amelyek örömíjász versenyekre valók voltak, a katonán pl. negatív (pontlevonós) zónák is fel voltak filctollal tüntetve. Elég tanácstalanok voltunk, hiszen – a piramis kivételével – 10-8-5-ös pontozásról volt szó a versenytájékoztatóban. Az sem elegáns egy vesszőfogót úgy rögzíteni vasrúddal, hogy a belefúródó karbonvessző ripityára törjön… Végül: sok állat már olyan állapotban volt, hogy magára valamit adó versenyszervező ilyeneket nem helyez ki. A felújított állatok egy részéből pedig a 41 fontos íjjal kilőtt, tűhegyes vessző visszapattant… Tudom, szegény ember vízzel főz, inkább legyen verseny túlhasznált céltárgyakra, de valahol jó lenne az arany középutat megtalálni! Ha ronggyá lőtt állatokkal lehetett csak százlövéses versenyt rendezni, üsse kő, csak legyen jövőre is 🙂 ! Még egyszer mondom, nem bántó szándékkal írtam, nem „fikázni” akarom a versenyt, megégettem én már a kezem, mert bátorkodtam verseny negatívumokról írni, ne szólj szám, nem fáj fejem… A szándék – mint korábban is volt – jobbító, ezt teljesen őszintén mondom!
Hazafelé rendkívül élveztem a szigetmonostori komppal való átkelést, amely ugyan nem sokkal rövidítette le az utamat, de ez is jó élmény volt.
Számomra két verseny lesz októberben, ezért Íjásznaplóm is elcsendesedik majd utánuk, meglátjuk lesz-e folytatás novemberben… vagy a még távolabbi jövőben…
