“Örömíjászat” Halásziban – soha többé!!!

Mióta Íjásznaplót vezetek, eddig inkább hallgattam, ha minősíthetetlen színvonalú versenyere vezérelt balsorsom. Most azért teszek kivételt, mert jóval több, mint tíz alkalommal voltunk eddig Halásziban – legelőször 2005-ben -, szívszorító, hogyan sikerült a nagybetűs ÖRÖMÍJÁSZATBÓL, azt tenni, amelynek esszenciája az alábbi céltárgy:

A legnagyobb probléma nem az, hogy már nemcsak tréfás célok vannak, (összemixelték 3D-vel és a terepíjászattal), az sem gond, hogy nincs már karón (gémeskúton) varjú (céltárgy), kútkávába ejtett lövés; szalmabálából épített vár között álló céltárgyak, (stb.)…. A legnagyobb baj a menedzsment szemléletével, azzal az arroganciával van, amellyel hozzáállnak a versenyhez és a nevezőkhöz! Mi az eredmény? Rossz hangulatú verseny, keserű szájízzel távozó versenyzők! Talán az sem véletlen, hogy elmaradtak a korábban szép számmal nevező osztrák és szlovákiai íjászok, pedig jelenlétükkel emelték a verseny rangját is. Bármelyik íjászbarátomat hívtam fel, nincs-e kedve eljönni, elutasítást kaptam, családtagjaim is vonakodva jöttek velem!

1./ A nevezés

A rendező egyesület honlapján nyomon lehetett követni a nevezés állását. Nevezni nem e-mailben, hanem kizárólag webes felületen lehetett. Családunk mindhárom tagját, külön-külön, mindig előröl kezdve. Sajnos saját nevezésemkor elütöttem e-mail címemet (elvégre informatikai szaknyelven szólva csak egy HÜLYE LÁMA vagyok), így nem jött visszaigazoló mail, ezért újra neveztem. Bizonyítandó alkalmatlanságomat, nevem mindvégig kétszer szerepelt az előnevezők listájában, és hogy még jobban megértsem mennyire hülye láma vagyok, a főszervező ezt a kis mérgezett nyilat, nevezéskor látható örömmel lőtte belém.

Természetesen csak kinyomtatott és kitöltött nevezési lappal lehetett nevezni. Akinek nincs nyomtatója, vegyen, vagy maradjon otthon, vagy kérje meg a szomszédban Pistikét a nyomtatásra, az úgyis kocka.

2./ A korcsoportok

Bár a hivatalos FITA korcsoportlista szerint és például a 2013-as Suli Íjász Bajnokság kiirása szerint is az 1999-ben születettek SERDÜLŐ kategóriába tartoznak, Halásziban örömíjászat folyik, saját(os) szabályrendszerrel… az 1999-es az ifjúsági, és itt a pont!!! (A nevezési díjakat elnézve, talán nem véletlenül.)

3./ Az eligazítás

Ne csak “fikázzak”: ténykérdés, hogy pontban 10-kor lezárták a belövőpályát és elkezdődött az eligazítás, mi több, mindennel együtt 10:30-kor az első lövés. Deja vu érzésem volt, Harczos zls. et. tartott hasonló stílusú eligazításokat a pécsi Tüzérlaktanyában. Rendben van, hogy “ne szemetelj”, “ha bagózol, ne dobd el a csikket”, “ne fogyassz alkoholt”, de amikor a beírólapokra került a sor, eldurvult a hangnem… Mert ha nem jól van kitöltve, mert ha nincs aláírva, mert ha itt-ott nincs összesítve, azokat (feltéve, ha egyszeri keresés után nem találják meg a versenyzőt) KIDOBJUK!

3.1. Az arrogancia 1.

Amikor azt írom “ARROGANCIA”, pont erre gondolok! Mert arról egy büdös szó nem esett, hogy ki legyen a beíró, kié a felelősség a lap helyes vezetéséért?!? Rendben van, a versenyző nézze át, írja alá, de amikor közben vesszőt keres, húz, még azt is figyelje, hogy a beíró véletlenül nem rossz helyre tette az X-et?!? Persze, a végén át lehetett nézni – elviekben. Mert a mi beírónk pl. nem göngyölítette a pontszámokat, nem adott időt a beírólapok ellenőrzésére, kért egy aláírást és vitte a versenyirodára! Amúgy pedig ki a fene emlékszik arra, hogy húsz céllal korábban mit lőtt???

Az ember utazik 300 km-t, zötykölődik több, mint három órát, kifizet – esetünkben – 7500 Ft nevezési díjat azért, – idézem a versenykiírást: “…Célunk: egy jó hangulatú, hétvégi szórakozás íjász barátainkkal verseny keretében…”. akkor egy hibásan kitöltött beírólap miatt diszkvalifikálhatják a nevezőt? Hogy is van ez?

3.2. Az arrogancia 2.

“Tilos a célokhoz előre kimenni!” “Az igaz, hogy nem látszanak mindenhol a célzónák”…., így aki nem hozott távcsövet, vessen magára! Kár, hogy senki nem tette fel a kérdést: akkor ez az apróság vajon miért nem volt a versenykiírásban feltüntetve? Vessünk egy pillantást teljes méretben a már látott szaros küblire! Nézzük csak meg, hol van a 10-es, 8-as, 5-ös zóna??? Látjátok? Vajon a lőállásból látható volt?

4. A pályabiztonság

A célok kihelyezése roppant szellemes volt! Főleg a tó mellett és fölött elhelyezett kismalacé, hogy aki 1 cm-rel fölé lő, annak biztosan vízbe csapódjon a vesszője! (Aki fölé lő, minek vesz íjat a kezébe – ugye jogos kérdés?) Persze lehet úgy pályát építeni, hogy minél több borsot törjünk a versenyzők orra alá, de a PÁLYABIZTONSÁG azért kényesebb kérdés ennél! Az utolsó három 3D lőállást (két kiskacsa, állómedve, pávián) egy húsz négyzetméteres területre zsúfolták. (A kacsák mögé – lehet, hogy véletlenül? – vesszőfogó paravánt tettek…) A medve kint állt a réten, ha a páviánról lepattan egy vessző, simán beleállhatott volna medve mögött vesszőt keresőkbe! A pávián előtt a csigás és VR karó, az út túloldalán… legalább egy szalagot azért ki kellett volna húzni! Menjünk tovább! A küblitől – fás ligetben volt a lőállás – balra mutató nyíl jelezte, merre van a sárkány, amire szintén a fák közül lőttek, a lőállásból nem lehetett az utat látni, az útról a lőállást! Egy szalag itt is elháríthatta volna az életveszélyt!

5. Tele van a tököm!

 

 

Íme az inkriminált céltárgy. Látható, hogy alul egy szép egészséges sütőtök van, akinél volt távcső, még azt is tudta, hogy cikkelyenként van a célzóna… felette a Halloween tökök nulla pontot értek. (Tököt 🙂 ) Kedves “sporttársunk” lőtt egy szépet, a nyíl hegye belefúródott a Halloween tökbe, lévén a pontszerző tök kissé kiemelkedett, és a vesszőtest – anélkül, hogy átlőtte volna a céltárgyat – hozzáért ahhoz, még egy kis darabot mindkét oldalon kicsípett belőle, ezért a “találatért” szemrebbenés nélkül beíratta az 5 pontot. (3D-én, ha sikerül az állatot úgy meglőni, hogy bár a vessző érinti, sőt kiszed belőle egy morzsányit, de tovaröpül, az 5 pont???) A férfi tradi veterán középmezőnye annyira szoros volt, hogy ezzel az elcsalt 5 ponttal, két hellyel végzett előrébb a “sporttárs” – ha ez neki siker, legyen benne sok öröme! Bár én szóvátettem, de nem veszekedni, hanem örömíjászkodni mentem Halásziba.

Erre az íjászversenyre pedig életemben utoljára! Szomorúan írom ezt, mert gyönyörű emlékeim vannak a korábbi versenyekről! Bár akkoriban nem webes felületen kellett nevezni, mindig örömmel keltünk útra és jó érzésekkel tértünk haza. Hogy ezek odavesztek, nagyobb baj, mint a fent vázolt anomáliák együtt!

 

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .