Nyárias őszi szezonkezdet Kéthelyen

Azt gondolom, hogy a cserépváraljai táborozás és a szőcsénypusztai “extrém” 3D után nem ártott ez a rövid kihagyás, egy jó versenyre kiéhezve vettük az irányt Kéthely felé. Sajnos előre nem látható problémák merültek fel a Végh Turul íjam idegével, így a “tartalék” íjjal, a Végh Törökkel indultam a versenyen, nagy boldogságomra hitvesem is elkísért.

Kéthelyen most voltunk első alkalommal, jókora sík területen találtuk magunkat, legnagyobb örömömre Budai Ágival és Haraga Attilával – barátainkkal – kerültünk egy csoportba, természetesen rajtuk kívül is rengeteg ismerőssel találkoztunk. Becslésem szerint a nevezők száma megközelíthette, de nem érte el a száz főt, talán tradival indultunk legtöbben, bár ebben nem vagyok teljesen biztos. Ami a lebonyolítást illeti, vadászverseny volt, a 3D pontozása szerint, két egyenértékű lövést adtunk le, összesen 28 céltárgyra. Ezen a sík terepen nem lehetett nagyon “technikás” pályát építeni, de a szervezők igyekeztek a lehetőségekből a legtöbbet kihozni, ezeket láthatjátok a fényképeken. Helyenként a terep belvizes, mocsaras volt, helyenként legelő, inkább érezhettük magunkat az Alföldön, mint a Dunántúlon, bár a fák fölött Badacsony jellegzetes formájú hegye egészen közelinek tűnt… Ha valami bírálat érheti a szervezőket, egyedül az, hogy az állatok mögé kihelyezett textil vesszőfogók nem töltötték be szerepüket, a vesszők simán átmentek rajtuk, alálövéseknél elcsúsztak alattuk, mivel így nem láttuk a becsapódások helyét, még nehezebb volt a keresgélés. Nekem a célok kétharmadáig egészen tűrhetően ment, utána teljesen szétestem, biztosan meglőhető céltárgyakat sem találtam el.

A szeptemberi időjárás nem kényeztetett el bennünket, szemerkélő esőben indultunk, mindenféle védőruhával felszerelkezve, azután a verseny kezdetére hét ágra sütött a nap, bár nem volt perzselő hőség, de mivel a pálya kilenctizede a réten volt, jól kitikkadtunk, mindenkit szomjúság gyötört. Erre senki sem számított, döglesztő meleg volt, (kész röhej, de mire hazaértünk, megint elkezdett ömleni az eső).

Ebéd után még egy jó távlövő versenyt tartottunk, eredményhirdetés végén, nagyjából öt óra körül indultunk haza. Mindent összevetve jó verseny volt, jó társaságban, nem túl technikás, de nem könnyű pályán, magas lövésszámmal, jó hangulatban. A nyár visszakacsintott egy gondolatra, talán így búcsúzott végleg! Jó verseny volt, örülök, hogy elmentünk rá.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .