Második íjásztáborunk Alsóörsön

Egy esztendő elrohant azóta, hogy részletesen beszámoltam első alsóörsi edzőtáborunkról, a tavalyi tapasztalatok alapján egyértelmű volt, hogy idén is megyünk.

Pénteken délután Judit irányításával bemelegítettünk, majd László mindenkinek átnézte a felszerelését, rögtön talált olyan íjat, amelyen állítani kellett. Elkezdtünk lőni, sorra odament mindenkihez, pontosabb lövést eredményező tanácsokat kaptunk. Jó hangulatú közös vacsora után mi hazajöttünk Fehérvárra. Másnap egyedül keltem útra, mert hitvesem munkahelyi kötelezettsége miatt nem jöhetett velem. Délelőtt folytatódott az előző napon megkezdett munka, ebédszünet alatt elszaladtam Mártiért Kőszárhegyre, de még így is volt bő két órám lőni.

A kiírásban “meglepetés vendég” szerepelt, valóban megérkezett Bencsik Péter, akivel korábban sok-sok versenyen lőttünk egy csoportban. Péter kemény fába vágta a fejszéjét: őseink íját próbálja rekonstruálni, mind anyagát, mind formáját tekintve. Lehetőségünk volt az eddig elkészült íjakat kipróbálni – a fenti képen az általa készített puzdra és nyílvesszők hegyei látszanak. Most már sajnálom, hogy nem próbáltam ki, de megijedtem a 100-as fonterőtől… A nap Balatonalmádiban, Szabolcséknál fejeződött be, ahol Bencsik Péter elmondta az általa végzett íjépítő munka nehézségeit, kezdve az autentikus anyagok felkutatásától, egészen a az íjak alakjának reprodukálásáig, hiszen a korabeli sírleletekből néha egyedül a markolat és íjszarv szarulemezeinek helyzete ad némi támpontot. Bőségesen hozott anyagokat, szarut, enyvet, inakat, készülő íjakat.  Szeretnék még erre a témára visszatérni, addig is ajánlom figyelmetekbe Bencsik Péter honlapját és egy beszámolót a Történelem portálról, a Magyar Tudományos Akadémia őstörténeti konferenciáján elhangzottakról. Találkozásunk Bencsik Péterrel meghatározó élménye volt ennek a tábornak, mindazok amiket hallottunk tőle, továbbgondolásra késztetnek, mélyítik a tiszteletet eleink tudása előtt és az alázatot az íjászat iránt, amelynek – valljuk be – sokszor híján vagyunk.

Csodálatos volt Szabolcsék halászléje, a pompos, a sütik… Borbély László és Judit türelme, empátiája, természetesen Bencsik Péter szavai. De ha a Molnár Ferenc vezette alsóörsi Íjászszakosztály nem szervezi meg az újabb lehetőséget, most sokkal szegényebbek lennénk ezzel az élménnyel! Köszönet az Alsóörs SE Íjászszakosztályának és Molnár Ferenc szakosztályvezetőnknek, valamennyi íjásztársunknak! Reménykedem, hogy jövőre, veletek, ugyanitt – TALÁLKOZUNK!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .