Márciusi május – terepíjász megmérettetés Alsóőrsön

Nem tudom, egyáltalán van-e valami értelme itt monologizálnom – de egye fene, fussunk neki még egyszer… 🙁 Alsóőrsről már kétszer írtam ezen az oldalon, most sem írhatok mást, szuper jó verseny volt. Azt gondolom, ezt a nevezők száma is igazolja. Az első nehézséget számunkra a reggeli ébredés jelentette, elvégre éjjel tekerték előre az órát, szokatlanul korai volt az ébresztő…

Megszokott módon, polgármesteri köszöntéssel kezdődött a verseny hivatalos megnyitása. 24 célt kellett a mezőnynek leküzdenie, 12 mért és 12 méretlen távon. A pályát ezúttal egykörösre szabták, kb. 5 km hosszú volt, 80 m-es szintkülönbséggel. A lőlapok kihelyezése nagyon változatosra sikerült, bőséggel volt felfelé és lefelé lövés, mi több, a szőlőkordonok közé is került egy lőlap – tradisoknak is majd’ 40 m-re. A terep is igen változatos volt. Mi a 17-es célnál kezdtünk, ez az alaptábor fölött volt jóval. Egy szuszra felmentünk, onnan már csak lefelé vitt az út, túlmentünk a kőszínházon, a pálya legalsó pontjáig. A három vesszős lövésnek köszönhetően a haladás nem volt villámgyors, bár a nevezői létszámot egyenletesen osztották el 5-6 fős csapatokra. Néha kialakultak hosszabb-rövidebb torlódások. a 6 km-es gyalogutat kb. 5 óra alatt tettük meg. A célok leküzdése nehéz, embert próbára tevő feladat volt. Eleve nem könnyű három egymást követő lövésre összpontosítani és mi tagadás, a fizikai állóképességünk sem volt a csúcson az év második versenyén.

Így aztán – lévén a mi csoportunk ért be elsőként az alaptáborba – rövid családi kupaktanács után úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk. Ekkor még az alaptábortól lefelé legtávolabbra lévő lőállásban röptette a vesszőket az egyik csapat. Az mindig dühít, ha nem tudjuk megvárni az eredményhirdetést, pedig – mint Körmenden – innen sem távoztunk volna üres kézzel. Lehet magyarázkodni, de másnap munka, iskola várt ránk… ráadásul fizikailag is annyira elfáradtunk, hogy Márti, Bendi és Nutella már a hazaúton elaludtak, én talán azért nem, mert nem előnyös alvva vezetni :-)!

Összefoglalva: remek terepverseny volt az alsóőrsi, a rendező egyesület magasra tette a mércét, tartják ezt a kitűnő színvonalat, amely miatt mindig érdemes ellátogatni ide! A terepíjászatról már esett szó: embertpróbáló, nehéz szakág, a magas lövésszám formába hozás szempontjából is nagyon jó dolog. Azt végtelenül sajnálom, hogy nem tudtuk megvárni az eredményhirdetést, de a gennyes hétköznapok maguk alá gyűrnek minket, egyre inkább…. 🙁 .

Miért írtam a címben, hogy “Márciusi május…” ? Mert az időjárás májust idézte, 20°C feletti hőmérséklettel, verőfényes napsütéssel. A kikelet, a nyiladozó természet, a kristálytiszta levegő, a varázslatos táj, a Balaton távolban csillogó hatalmas víztükre, a szépen megművelt szőlőültetvények látványa már önmagukban is bearanyozták lelkünket, a verseny pedig mindezeket megkoronázta.

Később majd felteszem a GPS pályatérképet és néhány fényképet – már ha a telefonommal sikerült használhatót csinálni.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .