Makai János országos bajnok lett !!!

Edit írta:

„Szubjektív beszámoló egy kívülálló (?!?) szemével (mert nem lőttem, háttér-ország, kísérő voltam).
Tudjátok, nem tudjátok, most megtudjátok!  😯
Szóval az idén Makai Robi és Jankó elhatározták, hogy kipróbálják magukat a minősítő versenyeken. Robi már sikeresen meglőtte tradicionális kategóriában a másodosztályú minősítést (gratula!!!), Jankó a két minimum versenyből még „csak” az egyik versenyre jutott el, ebben a kategóriában még egyszer meg kell lőnie a másodosztályú szintet a következő tradis minősítő versenyen. Ez mind szép és jó, de úgy gondolta, mivel vadászreflex íjjal is lő, hogy megpróbálja a 3D minősítő versenyt is. Számára az első lehetséges alkalom az elmúlt hétvége volt. Écsen, egy roppant technikás, hegyes-völgyes erdőben rendezték a soron következő 3D Országos Bajnokságot.

Az időjósok tűrhető időt jósoltak – értsd: árvíz és özönvízmentes, kellemes napos-felhős, kora nyári madárcsicsergést. Elmondhatjuk, hogy az égiek velünk voltak  😀 .
Első napi regisztráció és bemelegítés közben örömmel üdvözöltük a szekszárdi TTIE csapatot! Korábbi versenyekről ismert íjászbarátokat, illetve az ország nagyjait, európa- és világbajnok helyezetteket nagy örömmel fedeztünk fel a tömegben.
A szombati csapatban Jankó volt az egyetlen vadászrefis, volt velünk egy férfi csigás íjász, egy tradi férfi, illetve jó pár fiatal (kezdő) hölgy – summa summarum, nem volt összehasonlítási alapunk Jankó teljesítményét illetően, de biztos, nyugodt versenyzéssel zárta az első napi versenyt. Két ponttal lemaradva a 3. helyezettől végzett a negyedik helyen – én elégedett voltam  😆 .
Az első napi verseny után csapatversenyre lehetett jelentkezni, Bóka Laci és Péterbence Pista barátunk kedvesen vállon veregették Jankót, mondván, induljon már velük egy csapatban harmadikként. Ó, Jankó örömmel vállalkozott, épp csak egy probléma akadt, a csapatból valakinek tradi íjjal kellett lőnie a csigás és a barebow mellett. Még ez sem lett volna nagy probléma, csakhogy Jankó nem hozott tradis íjat… A két csapattárs nem tért le a tettek mezejéről, azon nyomban kerestek Jankónak egy remekbe szabott – Tábor Kata tulajdonát képező – longbow íjat. Kemény tíz perc állt Jankó rendelkezésére, hogy megbarátkozzon az íjjal.
És megkezdődött: 9 csapat, teljesen új pályán 8 cél, küzdelem az első négybe kerülésért. Hogy is mondjam, hogy szép legyen – Jankó az első célon gyönyörű függőt lőtt, de csak a borz haját fésülte kétfelé  . Csapattársak újra bíztatták, ők tudják, jó lesz ez még!!! (Nem is tudom, talán előre megálmodták????) Igazuk lett! Első körben 13 pontot rávertek a második helyezettre, vagyis elsőként végeztek!!! Második körben újra nyertek, harmadik körben az arany vagy az ezüst volt a tét – szoros lett a verseny! Utolsó lövés után már számolni is elfelejtettünk az izgalomtól, nehezen különböztettük meg a kettőt a háromtól… A lényeg a lényeg: először azt mondták, mi (na ez tőlem elég nagymellényű kijelentés, de ott izgultam velük együtt) nyertünk, aztán azt hittük (mindenki, ellenfél is, a többi csapat is) holtverseny van, de a bírók jobban számoltak nálunk, a másik csapat 1 ponttal megelőzte a mi csapatunkat: első lett a Dél-alföldi, második a Dél-dunántúli csapat, harmadik az Elevenek csapata.
A nézőközönség tátott szájjal ámulta végig a versenyt, valami fantasztikusan káprázatos volt!!!
Dél-dunántúliak között nagy volt az öröm, hiszen nagyon jól teljesítettek!!!
Második nap minden kategória legjobbjait egy csapatba indították, teljesen új pályán – hát igen, itt kezdődött az idegek harca. Jankó biztos, nyugodt lövésekkel kezdett, majd egyre javuló teljesítménnyel mindig előrébb jutott a pontokat illetően. Nyilvánvaló volt, hogy az ország nagyjai között lő – mégis, a legfontosabb a higgadtság megőrzése volt. A kétnapi összesítés után a harmadik helyre lőtte be magát! Így Jankó bekerült a négyes döntőbe – felfokozott izgalom lett úrrá nemcsak a versenyzőkön, de a közönség köreiben is! Újabb győzelem, újabb küzdelem – most már az aranyért! Szoros volt a verseny, erős az ellenfél. Bátran kijelentem, hogy a csapattársak és a közönség is egyként szurkolt Jankónak!!! Leesett állal bámultuk a gyönyörű lövéseit, egyik ámulatból estünk a másikba – és ő az első minősítő versenyén ösztönös kategóriában megnyerte az országos bajnokságot!!!! Egész úton hazafelé többször elhangzott közöttünk: te ezt elhiszed?????  😯  Ez velem történt, én is ott voltam, nem álmodtuk az egészet???  😯
NEM!
500 oldalas leányregényt tudnék faragni a történetből, ahogy a tömegből kilép egy ismeretlen délceg dalia, megcsillan pompás fegyverén a napfény, rámosolyog az olvadozó hölgykoszorúra, kacsint egyet, majd az eddigi bajnokokat maga mögé utasítva elnyeri a kupát, szerényen fogadja az éltetést, és a nap végén ezüst paripáján boldogan hazalovagol…
– a többit a fantáziátokra bízom  😆 .
Most kérek mindenkitől elnézést, hogy nem tudtam rövidebbre fogni – de képtelen voltam rá! 😀
Kívánom minden íjásztársunknak, hogy legyen része ilyen őrületesen fantasztikus élményekben! Gratulálok Jankónak az országos bajnoki címéhez, a csapat második helyezésükhöz, és hogy a tortáról a hab se hiányozzon: a 2x teljesített másodosztályú szinthez is!
További sikereket kívánok a többiek nevében is;

Edit”