(Majdnem) megúsztuk szárazon, avagy íjászverseny Tatán

Immár hatodszor rendeztek íjászversenyt a Tatai Celőkék kihasználva a vár és festői környezete adottságait. Nekünk legalább három év kimaradt, örömmel tapasztaltuk, hogy a rendezők elhagyták a verseny összes gyermekbetegségét: villámgyors nevezés, elfogadható belővőpálya, viszonylag pontos kezdés, polgármesteri köszöntő és jó hangulat előzte meg az első lövést. Sokan neveztek a versenyre, a táborozók közül örömmel fedeztük fel Éberlééket, Kutas Évit, Szigetvári házaspárt.

16 célt kellett leküzdenünk, lőállásonként három vesszővel, általában három külön célfelületre. A célok többsége valóban szellemes volt, jól kihasználták a terep adottságait. A várfalról lefelé lőve átélhettük, hogy eleink mit láthattak a falakhoz közeledő ellenségből; volt egy várfal elé állított alakra leadott vesszőtörő távlövés, kötelezően térdelve leadott lövés. Minden csapatot a rendező egyesület beírója és egyben igazlátója kísért. A nagy létszámú csapatok és viszonylag szűk területi eloszlás ellenére sem voltak torlódások, persze a három lövéses versenyek mindig időigényesebbek. Ezúttal a pályabiztonságot sem érheti bírálat, engem legalábbis nem zavartak a várban járkáló emberek. Az ebéd is finom és bőséges volt, mindig üdítő, ha megmenekülünk az “íjászgulyás”-tól, (igaz vannak kivételek is 😉 ). Tatán volt olyan verseny amikor bőrig áztunk, ezúttal egy rövid ideig tartó szemerkélő esővel megúsztuk a mai napra rendelt csapadékmennyiséget…

Egy szó mint száz: nem bántuk meg, hogy ezúttal Tata felé vettük az irányt, színvonalas, nagyon jól és körültekintően rendezett versenyen vettünk részt. Öröm volt régen látott táborozókkal is váltani néhány szót!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .