Kibicnek semmi sem drága – avagy tudósítás a fehérvárcsurgói 3D versenyről

Két nappal a verseny előtt műtötték a bal szememet, egy ideig nem emelhetek, nem hajolhatok, s nincs még megfelelő szemüvegem sem. Hogyan lehettem mégis ott a versenyen? Hitvesemet, Mártit kísértem el, s velünk volt Nutella, a kiskutyánk is.

Sokkal nehezebb úgy tudósítani, hogy az ember külső szemlélő. Azt tudtam, hogy varázslatos környezetben van a verseny helyszíne – erről az alábbi fényképeken is meggyőződhettek. 28 3D célt kellett leküzdeni, két egyenértékű lövéssel, hagyományos pontozással.

Márti a 28-as célnál kezdett, ahol két eltérő méretű és eltérő távolságban elhelyezett nyúlra kellett 1-1 lövést leadni, s volt még néhány ilyen cél, ez sem könnyítette a versenyzők dolgát! Nyolcfős csapatot alkottak, nagy örömünkre a Hegyi Farkasokkal lőhetett Márti együtt. Az első cél után lankás erdei ösvényen folytatódott a célok sora, mindkét oldalon voltak állatok, különösen a felfelé lövést lehetett gyakorolni. Erősen sütött a nap, így az erdőben jól érvényesültek a fény-árnyék hatások.

Onnan a horgásztóhoz közeli célokhoz ment a csapat, majd a bevezető földút jobb- és baloldalán voltak az állatok. Ezen a részen már nagyon lelassult a verseny, jó tíz perceket kellett várni, de az előző csoport is torlódott.

Engem ez a várakozás jobban elfárasztott, mintha versenyeztem volna, az utolsó hét cél előtt visszamentem az alaptáborba. Nem sokkal ezt követően megjöttek az első csoportok, Mártiék durván másfél óra alatt küzdötték le a hátralévő hét célt. A korábban beérkezők megebédeltek, s nagyon sokan elmentek, felmérve azt, hogy sokan még nem fejezték be a versenyt. Ténykörülmény: valami miatt baromira elhúzódott. Szekszárdon például jóval nagyobb szintkülönbségű és hosszabb pályán (1+1 lövés), kb. hasonló létszám mellett, jóval előbb, s nagyjából egyszerre végeztünk. Nem tudom itt mi lehetett a gond, de nyilván a rendezők orvosolják majd a következő versenyig.

Attól eltekintve, hogy borzasztóan sajnáltam magam, amiért nem lőhettem, nagyon élveztem az egészet. Jó volt nagyon sok régen látott sporttárssal, ismerőssel, baráttal elbeszélgetni; most nyugodtabban fényképezhettem; végül, de nem utolsó sorban nagyon büszke vagyok Mártira, aki női tradicionális kategóriában ezüstérmes lett! Nevében is mondom, nagyon köszönjük a bodajkiak munkáját és a baráti fogadtatást; Schmidt Tibinek meg külön is a finom ízeket 😉 !

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..