Két verseny egy hétvégén: 3D Foktőn (4/2017) és 3D Ajkán (5/2017)

A két egymást követő verseny szinte tükörképe az őszi szezonzárásnak, ahogy a mostaniak még a szezon kezdetéhez tartoznak, úgy zárult ugyanezeken a helyeken az ősz. Ha valaki rákeres az oldalon a “Foktő” szóra, láthatja, hogy mióta naplóírásra adtam a fejem, azóta nem most mentünk először, s Ajka is egyre kedveltebb versenyhelyszínné vált. Vegyük sorra!

Foktőn a DDR (Dél-Dunántúli Régiós 3D bajnokság) első fordulójára került sor. Ha rangsorolnom kellene a legkedveltebb versenyeimet, Foktő biztosan ott lenne a legelején. Bár a terep síkvidéken van, minden alkalommal nagyon változatos, kihívásokkal teli pályát épít a rendező Éjsólyom Egyesület. A környezet csodálatos, a Duna közelsége, a Foktő patak gyönyörű. Ahogyan az íjaknak is van lelkük, úgy a versenyeknek is: Foktőn mindig kedves a fogadtatás, gördülékeny a lebonyolítás, az eredményhirdetésig élőzenét hallgathatunk, ezúttal egy kalocsai banda játszott P.Mobil, P.Box, Lord dalokat. Az étkek is mindig emlékezetesek, az “isten hozott lángos”-tól, a remek babgulyásig… 🙂

Ezúttal hitvesemmel keltünk útra, három csigás és egy nagyon tehetséges BB-és ifjú emberrel kerültünk egy csoportba, szépen haladtunk célról célra, nem volt semmi probléma. A mesterséges gátnál elhelyezett céloknál volt kicsit bonyolultabb a lőállások elfoglalása és a vesszőhúzás, de itt is csak pár percet vártunk, nem mondanám torlódásnak.

Nagyon örülök hitvesem bronzérmének, gratulálok minden résztvevőnek és kategóriám dobogósainak! Jó volt Foktőn, ősszel is megyünk!

***

Másnap Schmidt Tibivel, unokájával és vejével vettük Ajka felé az irányt, 30 célos 3D versenyt hirdettek. Ősszel emlékezetes volt, hogy pont óraállítás után mentünk, egy órával korábban sötétedett, féltünk, nem érünk be világosban – aggodalmunk nem igazolódott. Tegnap napos ám meglehetősen hűvös idő fogadott bennünket, nagyon örülök, hogy baráti társasággal – Haraga házaspárral – kerültem egy csoportba. Rengeteg versenyző nevezett!

Azt tudtam, hogy Ajka adottságai miatt más “műfaj”, mint például Foktő, fel voltam készülve a hegymászásra… A rendező Terepíjász Egyesület Ajka ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, olyan nehéz pályát építettek, hogy még az ínyencek is nyalhatták a szájuk szélét 😉 … A lőtávok sem voltak egyszerűek, de olyan szintkülönbségeket is le kellett küzdeni, hogy még a legkiválóbbakat is próbára tették. A pálya nyomvonala eltért a korábban megszokottaktól, de semmivel sem volt könnyebb; számomra különösen emlékezetes a hegyoldalban álló farönkről történő felfelé lövés … már a lőállás megközelítése is komoly kihívást jelentett (nekem mindenképpen). Ahogy bandukoltunk a hegynek föl, nem volt gond, de az erdő sűrűjében, lefelé haladva, nagyon komoly próbatételt jelentett a felázott, csúszós talaj. Ide csak jó bakancsban jöjjön mindenki! Volt egy-két hely, ahol sikerül a gatyaféket is üzembe helyeznünk. Így a céltárgyak leküzdése okozott kevesebb nehézséget, vagy eltaláltuk, vagy nem 🙂 . Mindezeket egyáltalán nem negatív kritikaként írom, mert túljutva a nehézségeken, jóleső érzés volt tudni, hogy sikerült, teljesítettük, ki jól, ki rosszul (én sajnos az utóbbi módon).

Este már megérkeztek elektronikus levélben az eredmények, mellette egy bocsánatkérés az étek minőségéért, hiszen a rendezők nem ebben állapodtak meg a vendéglővel. (Mivel az ebédjegy nem volt nálam mikor a csapattársaim ettek, a kritikájukat hallva, már a jegy birtokában sem fogyasztottam el az ebédet.) Egészen biztos vagyok abban, hogy nem a rendezőket kell hibáztatni, viszont a vendéglő szégyellheti magát, ugyanis itt nemcsak az ebédből volt bevétel, magam egy kávéért és két alkoholmentes sörért 1000 Ft-nál többet fizetem, nyilván a többi sporttárs is fogyasztott ezt- azt! Ha egy íjászverseny rendezősége “bevisz” ennyi embert egy étterembe, szerintem az lenne a minimum, hogy ne vágják át őket! Minden esetre nagyon sajnáltam, hogy bocsánatkérésre került sor, pedig nem az Egyesület tehet a történtekről!

Ettől függetlenül csak köszönet illeti az ajkai Íjászegyesületet, azt hiszem a pályaépítés és bontás is hatalmas munka volt, gördülékenyen ment a versenyadminisztráció, szép egyedi érem volt a legjobbak jutalma. Az ajkai versenyre is rányomhatjuk a “kihagyhatatlan” bélyeget!

Elnézve naptáramat, sajnos hosszabb versenyszünet következik, legközelebb június 10-én megyek Paksra, a DDR második fordulójára 🙁 .

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .