Íjászmaraton Eplényben

Néha jó lenne kettéhasadni… vágytunk a mi íjásztáborunk többi tagjával történő találkozásra, de Eplény közelsége és a tavalyi Íjászmaraton jó emléke miatt választottuk Budakalász helyett a 3D-t. A táborból ezúttal Hipszki Edit és Makai János is a vadászíjászat mellett döntöttek – minősülésre készülve – mi pedig Marcival, Bendivel léptünk vadászösvényre, hitvesem ezúttal mint beíró és fényképész vett részt a versenyen.

Nevezés és belövés után bő fél órás csúszással indult a küzdelem. Ezúttal hatan alkottunk egy csapatot, két vadászreflexes és rajtam kívül egy tradis kolléga, valamint a gyerekek vágtunk neki a 40 állat leterítésének. Sokszor eszembe jutott a tavalyi verseny, ahol Julcsival és Sziszivel küzdöttünk egy csoportban… 🙂 akkor sokkal hűvösebb volt, bár az időjárásra egy rossz szavunk sem lehetett ezúttal sem. A nyomvonal most nem vitt fel teljesen a sípálya tetejéig, nagy kört tettünk meg, ahol a lőállások ideális távolságra voltak egymástól, a kaptatók után is ki tudtuk fújni magunkat. A Fix kupákon már megszokhattuk, hogy az állatok kihelyezésében rengeteg ötletesség van: finom (vagy kevésbé finom…) szintkülönbségek, fel- és lelövések, fény árnyék játékai keserítik a kocaíjászok életét. (A vérprofik meg mindent akadályt legyőznek!) Torlódás? Még ember sem volt a közelünkben, mintha mi heten lettünk volna csak az erdőben… Ezúttal a pálya kiszalagozása hagyott némi kivánnivalót, ennek köszönhetően a 29-es célnál vettük észre, hogy a 25-t kihagytuk… na gyorsan visszakutyagoltunk, de ezzel sem okoztunk torlódást, egy csapattal találkoztunk a visszaút során, majd őket leelőzve elfoglaltuk eredeti helyünket.

4-1/2 5 környékén értünk vissza az alaptáborba, a legelsők között. Ebédre ízletes rízseshúst kaptunk, akkora adagban, hogy hazáig mindenki kibírhatta éhhalál nélkül. Fél hét felé volt eredményhirdetés, ötünk közül Bendi bronzérmet szerzett, Edit meg egy üveg bort 😀 😀 😀 – na jó nem titokzatoskodom: otthon felejtette az íját, így lőni nem tudott, de bejárta a pályát és nyilván segített Jánosnak.

Hulla fáradtan, de jó érzésekkel eltelve értünk haza. Az íjászat, a jó társaság, a gyönyörű bakonyi táj élvezete mellett győztünk is – legyőztük magunkat! Közben sokszor gondoltunk Budakalászra, remélem írtok majd róla!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

0 hozzászólás a(z) Íjászmaraton Eplényben bejegyzéshez

  1. Csizi mondta:

    A SZIP-en már megtalálhatók az eplényi eredmények… előkerestem a tavalyi listát is. Nos tavaly 235 pontot lőttem, idén 210-et, annak ellenére, hogy a tavalyi pálya leküzdése sokkal nagyobb fizikai erőfeszítéssel járt számomra. (A terep szintkülönbsége miatt.) Idén a tavalyi pontszámommal ezüstérmes lehettem volna… idén a győztes lőtt annyit, mint tavaly a bronzérmes… elgondolkoztató… akkor az idei pálya volt mégis a nehezebb? Gyöngébb mezőny indult?

    Engem különösebben soha nem izgatott a dobogós helyezés, indulhattam volna a “járókeretes” kategóriában akár most is és akkor biztos ezüstérem lenne… de a történet sokkal inkább önmagunk legyőzéséről szól… az eplényi sípálya helyett akár lehetnék az elfekvőben, az oxigénsátor alatt is…

    Persze ami késik, az nem múlik 🙁 🙁 :-(!

  2. Robi mondta:

    Na azért a helyzet azért nem ilyen borús.
    Az ember teljesítménye minden nap változik. Ezt egy év távlatával összevetni nem igen lehet.
    Majd legközelebb jobb lesz!
    TATA egyébként is profi íjász, nehéz megverni!

  3. Csizi mondta:

    Pár mondat a herendi 40 célos Íjászmaratonról. (Azért nem címlapstory, mert Cserépváralja mindent felülír.) Talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy a táborozók túlnyomó többsége már megfordult valamelyik herendi versenyen. Ki tudná elfelejteni a 2008. november 11-i esetet, amikor térdig hóban gázolva küzdöttük le a 24 célt?

    Azoknak akik nem jártak még arra, elmondom, hogy – tudomásom szerint – Hajag-tető a Bakony negyedik legmagasabb csúcsa (646 m), ahol szupertitkos ruszki támaszpont, lokátorállomás volt. A régebbi versenyek idején a támaszpont még el volt kerítve, mostanra eltűnt a kapu, a kerítés (talán ellopták?), simán be lehet autóval menni (ezzel enyhültek a parkolási gondok is). Állítólag a hely nem veszélytelen, a bunker 6 emelet mélységre terjed.

    Íme egy geocatching honlap írása Hajagról:

    “A Bakony Középső-Hajag-on, egy rég ottfelejtett szovjet bázis közelében. Mi is ez a bázis valójában? Sokat lehetne mesélni róla. A magyarországi “SZIKLA” (radar, és megfigyelő-hálózat) ezredese (elnézést a pontatlanságért) kérdésemre csak ennyit árult el:

    “…nagyteljesítményű szovjet radarállomás volt, a jövője pedig ismeretlen…”

    Nagy a titkolódzás! Sok pletyka terjeng. Jelenleg a Herendi Önkormányzat tulajdonába tartozik (állítólag). Sokan próbálták már bérbe venni, hasznosítani, raktárnak, vagy egyéb célra, de mindenkinek bukta volt az egész. Ami mozdítható volt a bázis területén, már mind ellopták (nagy biznisz volt a MÉH-en). Jelenleg senki nem dolgozik, és nem is lakik ott, nincs semmi mozgolódás a bázis területén, esetleg néha futni össze egy-egy Bakony Rádió Klubossal, aki éppen a közeli állomásra tart…

    Be lehet-e menni a bázis területére? A válasz: NEM! Erre a tábla is figyelmeztet. Azon kívül viszont senki más. Ha valakinek vérmérséklete engedi, saját felelősségére nyugodtan bemehet. A N 47° 11,327′ E 17° 44,410′ 654 m [GCBKHA+Bejarat] pontnál található a főbejárat, bal oldalon egy hatalmas lyuk tátong a kerítésen, de a bátrabbak közvetlenül a kaput is átléphetik! Abszolút minimális az esély arra, hogy Rajtatok kívül éppen arra kolbászol valaki, hát még az, hogy rátok is szóljon. Szóval: szabad a pálya! Ha mégis bementek, a hely hihetetlen hatással lesz Rátok, GARANTÁLOM. A bázison mindenki megtalálhatja félelmeit: tériszony (a radar állványára való felmászással), bezártságtól való félelem (lenn a föld alatt), vagy szimpla para, hogy épp most jön ki a szovjet vörös hadsereg, és újra birtokba veszi a bázist!:-) A föld alá (állítólag) 6 emelet mélyen le lehet menni. A radarról pedig (már amelyiknek még “üzemel” a létrája) DÖBBENETES panoráma tárul a elétek! Rendkívül tiszta időben látni az Alpok, a Tátra havas csúcsait, és akár a Misinát (Pécs) is! Fényképezőgépet előkészíteni!

    Egyre többet hallani arról, hogy a szovjetek igen sok nukleáris rakétafejet tartottak itt Magyarországon. Rendkívül erős, bombabiztos a kiépítése a bázisnak, biztosan nem csak Szását, a kiskatonát akarták megvédeni az amcsi támadástól… Hát perszeeeee… Hallottam afelől is, hogy léteznek rakétasilóra utaló jelek is, de én még nem találtam meg őket (lehet, hogy még az amerikai kémműholdak sem). Továbbá a bázis legmélyebben fekvő pontján található egy szoba, melynek különös fém védőburka van (szerintem a giliszták és a vakondok ellen 🙂 Tudom, hogy a bázist bemérték (föld alatt és felett is), semmiféle radioaktív sugárzás nincs a területén, sőt a lenti termekben még kisebb a sugárzás, mint a felszínen normális esetben.

    Ha a föld alatti részre kíváncsi valaki, akkor vigyen lángvágót, ugyanis a nagyobb bejáratok le vannak hegesztve. Vagy küzdje le félelmeit, és másszon le egy szellőzőn (létra van). Zseblámpát vigyetek bőven, mert valaki lekapcsolta odalenn a villanyt, de úgy rendesen :-)!

    FIGYELEM: A BÁZIS TERÜLETÉRE TILOS BEMENNI, HA MÉGIS MEGTENNÉTEK, ÉN SEMMILYEN FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALOK A KÖVETKEZMÉNYEKÉRT (ESETLEGES BALESET, VAGY FELJELENTÉS). LEGYÉL MINDIG ÓVATOS, A RADAR TARTÓÁLLVÁNYÁRA ÉLETVESZÉLYES FELMÁSZNI, A FÖLD ALATTI TERMEKBEN (KÉSZ LABIRINTUS) PEDIG EL LEHET TÉVEDNI (MOBILTELEFON TÉRERŐ MÉG VÉLETLENÜL SINCS)!!! HA LEMENTEK A FÖLD ALATTI RÉSZBE VALAKI MINDIG MARADJON FELÜL, HOGY HA BAJ VAN, SEGÍTSÉGET TUDJON HÍVNI!!! LEÍRÁSOM CSAKIS ÉS KIZÁRÓLAG TÁJÉKOZTATÓ JELLEGŰ!!! SENKIT NEM KÉREK ÉS NEM KÖTELEZEK, HOGY A BÁZIS TERÜLETÉRE LÉPJEN!!!

    Csak körültekintően, és óvatosan mászkálni arrafelé! :-)” (Forrás)

    A verseny u.n. 3D volt, azaz életnagyságú polifoam állatokra lőttünk. A herendi terep sokkal könnyebb a magamfajta cukorseggű kemping-kocaíjásznak, mint Eplény volt, viszont a terep adottságai miatt így sokkal kevesebb felfelé és lefelé lövés volt. A lőállások céloktól való távolsága is barátibbnak tűnt, vagy már megszoktuk 🙂 ??? Mi Bendivel neveztünk és képviseltük a mi íjásztáborunkat, Márti ezúttal is mint kísérő és fényképész tette meg velünk a távot. Nagyon élvezetes verseny volt, három Ring SE-s kollégával kerültünk egy csapatba, kellemes volt a társaság is. Változatosak voltak a célok is, kis állat, nagy állat váltakozott, ahol kellett, ott volt paraván így szinte alig kellett vesszőt keresgélnünk. Előttünk egy nagyobb létszámú csigás csapat haladt, néhány percet minden célnál várnunk kellett (a mögöttünk jövő számszeríjászok lesújtó pillantásától kísérve), de valótlant állítanék, ha azt mondanám, hogy torlódtunk. Négy óra felé fejeztük be a versenyt, elfogyasztottuk a szokásos rántott szelet, rizs ebédet. Sajnos az eredményhirdetést nem tudtuk megvárni – tudom, ez bunkóság, de reggel Bendi táborozni indult és még össze kellett csomagolni a holmiját – én 215 pontot lőttem, ez öttel több, mint Eplényben. Bendinek most nagyon nem ment, talán Marci távolmaradása miatt nem ébredt fel benne a küzdőszellem, vagy az előző este beadott allergia gyógyszer ütötte ki, nem tudom.

    Mindent összevetve: kevesebb mint egy órányi autózásra tőlünk, meseszép erdei környezetben, kristálytiszta levegőn, az erdő fáinak hűvösében, kb. 5-6 km-t gyalogolva, legkevesebb 40 lövést leadva, közös családi program keretében töltöttük a napot. Jó volt Herend Hajagon, legközelebb is megyünk, ha még élünk.

  4. Szépvölgyi Laci mondta:

    Drága Csizi mester!
    Nagyon köszönjük a szemléletes beszámolót,szuper jóó volt olvasni ilyen dolgokról.
    Nekem személyszerint csak egy kérdésem lenne hozzád.
    Legyél kedves elmagyarázni nekem,mi az a “CUKORSEGGŰ KEMPING-KOCAÍJÁSZ”.Én azt hittem,hogy mindegyik íj tipussal tisztába vagyok,de ezt nem ismerem,valószinű a szakirodalom elolvasása a hiányom!!
    Majd besz…..am a röhögéstől mikor ezt olvastam.Gizus nem tudta elképzelni mi van velem!!!:)
    Várom válaszod türelmetlenűl!!!

    Ja,és mindenkit üdvözlünk akivel az elmúlt időszakban nem találkoztunk!!!

    Puszi Laci&Gizuska

  5. Csizi mondta:

    Laci, voltak idők, amikor a Szabad Íjász Portál fórumain különféle negativisztikus bejegyzések születtek, mert valaki elégedetlenkedett a versenykörülmények miatt: szóvá tette, ha jégeső esett, ha derékig ért a sár, ha tele lett a füle – beleértve a külső hallójáratot is 🙂 – a vízszintesen szakadó hótól, vagy versenyen szerzett hőgutát követően kijött az intenzív osztályról és elmesélte; ez a SZIP-re már több ezer fórumbejegyzést írt Labi kollégából váltotta ki azt a reakciót, hogy megalkotta ezekre az örök elégedetlenkedőkre a cukorseggű kempingíjász jelzőt. Szerintem maradandót hozott létre, aki néha beleolvas a SZIP fórumába, az tudni fogja miről van szó 😀 😀 😀 … én csak plagizáltam, illetve bővítettem Labi örökzöldjét a “koca” szóval, ami az amatőr, műkedvelő íjász jelzője… 🙂 🙂

  6. Szépvölgyi Laci mondta:

    Kedves Csizi mester!
    Nagyon köszönöm a kielégítő válaszodat.Amint látszik nagyon sűrűn nem nézek be a SZIP-re,mert ezek a fórumok számomra nem érdekesek.Vannak olyan dolgok amikre megkapom a válaszokat,de inkább egy zárt társulati gyülekezetnek tartom,ahol mindenki ki tud beszélni mindenkit. 😕
    Mégegyszer köszönöm a gyors és kielégítő válaszodat.
    Attól függetlenül még nagyon jó szöveg! 😀

    A most táborozóknak nagyon kellemes napokat kívánunk!!!!!! 😆 😆

    Üdvözlettel Laci&Gizuska

  7. HOD mondta:

    Jéééé Lacus te még élsz???
    No Drágáim!Tudom ez jogdíjas Lalinál:
    Az a nagy és felettébb szomorú helyzet,hogy csak az utolsó három napra tudok Augusztusban résztvenni. 🙁 🙁 🙁

  8. Csizi mondta:

    Laci számomra ennél árnyaltabb a kép, a SZIP egy nagyon jól szerkesztett honlap és az íjászattal kapcsolatos információk tárháza. A fórum olyan amilyen, de ezt az olvasók csinálják. Valóban vannak személyeskedésig fajuló otromba viták, de ezeknek nem lenne szabad beárnyékolniuk az értékeket. Nagy meló lehet karbantartani a versenykiírásokat, a galériát, stb. Néha meg jókat lehet röhögni, pl. a “cukorseggű kempingíjász” fantasztikus megfogalmazáson… (A kihányt vodkás paradicsomos halkonzerv történetét meg majd inkább személyesen, amikor olvastam én estem asztal alá a röhögéstől… :-D).

  9. Szépvölgyi Laci mondta:

    Várom már hogy minél hamarabb hallhassam ezt az anekdotát!!
    Biztosan jókat fogunk 😆 😆 rajta!!!
    Te azért mert elmeséled és mégegyszer átéled, Én azért mert meghallgatom!!De valami finom jellegű nedü se hiányozzon már??!!

    Üdv Laci

  10. Csizi mondta:

    Sajnos nem éltem át, hanem a SZIP-en olvastam, de még most is csorog a könnyem a röhögéstől, ha eszembe jut… 😆

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .