Íjász edzőtábor Alsóőrsön

Ha minden igaz, mához egy hétre útra kelünk két hetes cserépváraljai íjásztáborozásra, mégis engedjétek meg,  hogy – a ráhangolódás jegyében is  –  megosszam Veletek  hétvégi élményeinket, azonban ezúttal nem versenybeszámoló lesz.

Tudatában voltam annak, hogy egy ilyen hosszú íjásztáborozásnak, amely Cserépváralján vár ránk, felkészületlenül nekivágni nemcsak hiba, hanem egyenesen bűn! A 2012-es szezon nekünk rendkívül kevés versenyt hozott, Alsóőrs, Körmend, Szekszárd, Öskü, Herend és még egy, (amely említést sem érdemel), voltak az idei szezon állomásai számunkra. Átlagban havi egy megmérettetés – ez minden eddigi évet alulmúlt és ha az ember nem készül versenyre, akkor az önálló gyakorlásra sem motivált. Cserépváralját szem előtt tartva már hetekkel ezelőtt éreztem, hogy ideje leporolni az íjakat, elkezdeni a lövést.

Mindezektől függetlenül nagy örömmel olvastam az Alsóőrsi SE Íjász Szakosztályának felhívását három napos íjásztáborozáson való részvételre. Elolvastam a korábbi edzőtáborokról szóló beszámolókat, felidéződtek bennem a remek alsóőrsi íjászversenyek, eszembe jutott, hogy mindig jó érzés volt alsóőrsiekkel egy csoportban lőni a különböző versenyeken. Jónak ígérkezett a program a kiírás alapján. Mindezeket fontolóra véve jelentkeztem a táborba Mártival, (úgy volt, hogy Benedek másfelé indul sátorozni, de a nagyon csapadékosnak jelzett hétvége miatt ez elmaradt, így ő is velünk tarthatott.)

Pénteken 4-kor kezdtünk, ugyancsak csipkedni kellett magunkat, hogy pontosan megérkezzünk Alsóőrsre. A színhely az alsóőrsi versenyek alaptáborának területe volt, jól előkészítve, fű lekaszálva, WC, kézmosási lehetőség, innivaló biztosítva. Bár egész hétvégére túlnyomóan csapadékos időt jósoltak, bennünket ragyogó napsütés és kellemes meleg köszöntött. Az edzésen részt vevők nagyobb része a rendező egyesület tagja volt, sok gyermeket is láttunk, a női versenyzőket viszont egyedül Márti képviselte :-).

A tábor instruktora Borbély László volt, néhány szavas útbaigazítás után – mi az a három legfontosabb dolog, amely szükséges a jó lövéshez – Sebők Judit vezetésével megkezdtük a bemelegítést. Aki részt vett iskolai testnevelésórákon, az nyilván tudja, hogy minden intenzívebb testmozgásnak kihagyhatatlan része a bemelegítés. Én eddig azt gondoltam, elég, ha bemozgatom az izmaimat, most azonban rájöttem arra, hogy ennél sokkal többről van szó! Egyrészt olyan gyakorlatokat végeztünk, amelyek nemcsak az izomzatot mozgatták át, hanem az ízületeket is, ez alapvető fontosságú; másrészt a bemelegítéssel testtudatos állapotba kerülhetünk, ez pedig az edzésre/versenyre történő mentális ráhangolódásnak elengedhetetlen része! Élmény volt Judit útmutatása alapján elvégezni a mozdulatsort, építeni magunkban a tudatosságot.

Ezt követően Borbély László valamennyiünknek ellenőrizte a felszerelését, majd elkezdhettünk lőni. Egy idő után mindenkihez odament és finomított a dolgokon. Ahol kellett, ott megmutatta mi az amire ügyelni kell, ami változást igényel. Rendkívül jó pedagógiai és pszichológiai érzékkel közeledett hozzánk, nem akart minden rossz beidegződést, helytelen tartást azonnal korrigálni, egyszerre csak egy dolgot javasolt változtatni. Ez így volt valamennyi edzésen.

Bő egy órás gyakorlás után Sebők Judit vezetésével tartottunk egy kis levezető mozgást, majd mi a közös vacsora előtt hazaindultunk, hiszen mindketten munkából érkeztünk Alsóőrsre, muszáj volt időben ágyba kerülnünk, hogy a következő két nap is hasznosan teljen. Ennélfogva így lemaradtunk a halászléről.

A szombat reggeli program is bemelegítéssel kezdődött, majd lőttünk, lőttünk és lőttünk… közben Borbély László folytatta a kisebb-nagyobb hibák korrigálását. Később megbeszéltük a felfelé és lefelé lövés helyes technikáját, ez is nagyon informatív és hasznos volt, vasárnap pedig lehetőség volt a tanultak gyakorlására is. A majd’ négy órás edzést ezúttal is Sebők Judit útmutatása alapján háton fekve, feszítő és lazító gyakorlatsorral fejeztük be. Számomra ez is új volt, valóban, az agy tudatos irányításával el lehet érni az edzésen megdolgoztatott izmok, ízületek elernyedését.

Következett a szombati ebédszünet, Molnár Ferenc szakosztályelnök javaslatára egy közeli kisvendéglőben ebédeltünk, majd mi átmentünk Balatonfüredre a Bergmann cukrászdába kávézni, fagyizni.

14 órakor folytatódott a munka, közben rájöttem arra, hogy túl sok sorozatonként kilenc vesszőt lőni, hatra redukáltam; ezzel ugyan csökkent a lövésszám, de a kevesebbre igyekeztem jobban összpontosítani. Fél hatkor fejeztük be a lövést, ismét feszítő-lazító gyakorlatsorral. Ekkor kezdett el szemerkélni az eső, majd átváltott igazi csendes, ám sűrű nyári esőbe, így a közös vacsorára tervezett flekkensütésre a focipálya melletti épület fedett teraszán került sor. Rendkívül ízletes vacsora volt, ültünk a teraszon és körülöttünk esett az eső… Szép szekszárdi vörösbor kísérte a flekkent. Fél kilenc felé érkeztünk haza, egyikünket sem kellett álomba ringatni.

Vasárnap reggel a már megszokott bemelegítéssel vette kezdetét az edzés, majd fél tizenkettőig lőttünk, következett a levezetés, ebéd, majd kettőkor összeültünk, mindenki elmondta, hogy mit hoztak számára Sebők Judittól és Borbély Lászlótól tanultak. A visszajelzések egyértelműen pozitívak voltak, valamennyien azt éreztük és mondtuk, hogy nagyon hasznos volt mind az általános, mind a személyre szabott segítség.

Családunkra szűkítve a kört: Borbély Lászlótól Benedek elfogadta az instrukciókat, bár az utóbbi időben az íjászat kikerült az érdeklőséből, talán ezek voltak a visszavezető út első lépései. Azt láttam rajta, hogy próbálkozik helyes technikával lőni, nála ez már hatalmas eredmény! Mártinál is voltak apróbb korrekciók, benne is sokkal tudatosabbá vált az egész lövési ciklus. Én is nagyon sok kérdésemre választ kaptam, azt nem mondom, hogy ettől jobb, de mindenképpen tudatosabb íjász lettem.

Az edzőtábor legfontosabb tanulsága számomra mégiscsak az, – erre nyomatékosan felhívnám minden kezdő íjász figyelmét -, hogy autodidakta módon el lehet jutni egy bizonyos szintig, azonban hatalmas a veszélye annak, hogy rossz beidegződések rögzülnek – saját példámon keresztül is látom – ezeket megváltoztatni szinte a lehetetlennel határos. A másik dolog pedig az, hogy az edzésmunkának nem az a legfőbb célja, hogy a cél közepébe tuszkoljuk a vesszőt, hanem az, hogy figyeljünk a lövési ciklus minden apró részletére, tudatosan építsük fel magunkban, ügyeljünk a testtartásra,  helyes légzésre,  feszítésre, oldásra; ezek mellett mentálisan is legyünk ott, igyekezzünk minél jobban összpontosítani, kizárni a  zavaró tényezőket. Igazából azt sajnálom a legjobban, hogy innen egy éven át, ismét elengedett kézzel, magunkban kínlódva próbálkozhatunk jó íjásszá válni… 🙁

Köszönettel tartozunk Molnár Ferencnek és az az általa vezetett szakosztálynak ezért az edzőtáborért, a kiváló körülményekért amelyeket az edzésekhez teremtettek; Sebők Juditnak és Borbély Lászlónak pedig a türelmükért, segítőkészségükért; bízom benne, hogy a belénk hintett magvacskák kikelve, pontosabban lövő íjászokká varázsolnak bennünket.

Molnár Feri megkért, hogy ne csak a jóról írjak :-). Nehéz feladatot adott, de azért megpróbálom. A pénteki kezdés nekünk azért nem volt szerencsés, mert szinte a munkahelyünkről estünk be a táborba, talán a vidékiekre gondolva érdemes lenne megfontolni a szombat reggeli kezdést és esetleg a pénteki idővel meghosszabbítani a vasárnap délutánt. Jó lett volna a legelején egy pár szavas megnyitó, illetve ha a résztvevők mondtak volna két mondatot magukról, azaz bemutatkoztunk volna. Az ifjabbakra gondolva – a több inger, nagyobb változatosság kedvéért – esetleg megfontolandó lenne a kőrös lőlapok mellé, néhány 2D állat, vagy egyéb, – akár történelmi jellegű – rajzolt lőlap kihelyezése. Egyéb “kifogást” lámpással kutatva sem tudok mondani… :-)!

Úton hazafelé megálltunk az Árpád-kori felsőőrsi katolikus templomnál, felemelő érzés volt körbejárni a magyar régmúlt, jelen és – nagyon remélem – jövő szakrális terét, ahol arra is kértem az Urat, hogy adassék meg számunkra, hogy jövőre is ott lehessünk Alsóőrsön!

A fényképekről annyit, hogy szándékosan nem választottam szét a tábori és az ahhoz kapcsolódó élményeink (cukrászda, templom) képeit, hiszen ez a hétvége ezekkel együtt volt kerek egész! (A diák fekete keretére kattintva az oldal elhagyása nélkül indul a vetítés, azonban ha teljes méretben szeretnétek élvezni a fotókat, kattintsatok az első képre és a felnyíló oldal bal felső sarkában válasszátok a “Diavetítés” lehetőségét. )

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .