Háromszor Hatvan…

… azaz (részünkről) először, utoljára és soha többet, 🙁 🙁 🙁 pedig…

Diavetítés nagy méretben megtekintéséhez kattints ide>

Úton a verseny felé Safranek járt eszemben, aki a Macskafogóban rendkívül udvariasan beszélt Mr. Theiföllel…akkora köd volt az M3-on, hogy csak na! Hatvannál lehajtva mindkét körforgalomnál figyelmesen kitáblázva, merre lesz a 3D. Könnyen megtaláljuk a verseny helyszínét, amely nagyon kulturáltan kialakított lőtere a Görbeéri Koronglövő és Lövész Sportegyesületnek. Villámgyors nevezés, aki éhes ínycsiklandozó falatokat – sült kolbászt, rántottát, forralt bort – vásárolhat magának.

Irány a belövőpálya. Irányított belövés, tökéletes biztonság! Pontos versenykezdés. Tájékoztatás: tizenhat cél, de húsz lövés, néhány célnál egy lőállásból két célt kell leküzdeni, pár célnál közelítő (cserkészős) lövés. Vadászles – a gyerekeknek is! A verseny puskalövésre indul.

Bendivel nagyszerű csoportba kerültünk, két csigás kolléga mellé a cserépváraljai versenyen megismert Miskolczi házaspárt és kisfiukat kaptuk tradis (sors)társnak. Az első célnál rögtön tanácstalanok voltunk, hiszen a lőállásból három állatot is láttunk, ezen kívül egy karó, plusz a magasles… azonnal felbukkant az egyik rendező, eligazított bennünket: az állat elé levert piros karó jelzi, hogy arra csigások lőnek, a kék a tradis, a fehér gyerek céltárgy. A magaslesről kell kezdeni, majd – mivel a cél cserkészős – a magasles előtti karótól kell a második lövést leadni. Felküzdöm magam a lesre, ha a korlát mögül akarok lőni akkor a felső íjszarv beleakad a vadászles tetejébe, ha kihajolok, akkor nem tudok fix pontig húzni, mert az ideg eléri a korlátot. A második lövés a karótól nem tűnik megoldhatatlan feladatnak, mégis 2 cm-rel a pekári fölé lövök. Nincs gond, új íj, új vesszők, benne van a pakliban.

Valóban nem nagy a pálya, gyorsan haladunk célról célra…már vagy az ötödiknél járunk, amikor végre eltalálom az első állatot…igaz döbbenetes távolságokról lövünk, alig van olyan cél, ahol a tradis és csigás karó nem ugyanott van leverve. A köd némiképp ritkul, de nem száll fel teljesen. Járjuk a pályát, közben egy-két akrobatikus lőállás, pl. egy farönk, amelyre felmászni a vastagon sáros, csúszós bakancsban istenkísértés… Van olyan állat, amelynek kétharmad része takarásban van, a maradékot kell célba venni kb. 30-40 m-ről. Néha még a csigás kollégák is vakarják a fejüket, mi meg az ő karójuktól lövünk… 🙁 Azzal vigasztalódunk, hogy jó levegő, jó társaság :-).

Kettőre tokkal-vonóval végzünk. Következik a jó meleg faházban az ebéd. Terített asztalnál, nem műanyag tányérból enni – ez ritkán adatik meg az íjászoknak! Fenséges húsleves, majd a beígért szarvaspörkölt: főtt krumplival, savanyúsággal. A pörkölt mennyei: vörösboros, ízletes. Mire kiürülnek a tányérok eredményhirdetés. Bendi megnyeri a tradis gyerek kategóriát, igaz egyedüli indulóként. Ettől függetlenül büszke lehet, hiszen a pálya nehézségéhez képest nagyon szép pontszámot lőtt. Három órakor minden befejeződik, indulás haza.

Miért írtam azt, hogy először, utoljára és soha többet? Nehéz, helyenként tradival meglőhetetlen pályát építettek. Ez önmagában még nem volna baj, a szervezők szíve joga, hogy eltérjenek a szabályoktól, de akkor a kiírásban rögzítsük például, hogy a tradi is a csigás karótól lő és a nevező máris tudhatja, hogy extrém feltételek várnak rá. Nyilván ezen a pályán is kijön, hogy ki a jó, a közepes és a gyenge íjász, de miért várjuk el a rövidtávfutótól, hogy teljesítse a maratont? A másik alapvető hiba az volt, hogy nem lehetett javító lövést leadni. Nagyon sokszor előfordul, hogy az ember az első sikertelen lövése tapasztalatát felhasználva képes korrigálni és így tanul belőle. A harmadik dolog pedig a gyermekek számára brutális 3000 Ft-os nevezési díj. Nem csodálom, hogy az összes kategóriát beleértve alig voltak néhányan! Nem akarok fillérezni, de kettőnknek a nevezési díj 6500 Ft volt, vagyis egy lövés 162 Ft-ba került. (Oké, tudom ebben benne van a finom és bőséges ebéd ára is.) Plusz 250 Km Fehérvár-Hatvan oda-vissza.

Kicsit sajnálom, hogy nem Gödöllőre mentünk, szívesen olvasnék pár mondatot arról, hogy milyen volt. Kárpótlásul.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

0 hozzászólás a(z) Háromszor Hatvan… bejegyzéshez

  1. HOD mondta:

    Ezt akartam én is kérni,hogy valaki ragadjon klaviatúrát és írjon a gödöllői versenyről.
    Mivel tesztverseny volt ha szabad kérni részletesen.

  2. Robi mondta:

    Üdvözlet Mindenkinek!

    Először is köszönetet szeretnénk mondani a Dombi családnak, hogy a segítségükkel egy újabb nagyon kellemes napot tölthettünk barátainkal a teremversenyen. A célok megint nagyon szépek voltak, gratula a készítőknek! Köszönjük Lali mamájának azt a sok finomságot amivel fogadott és látott el minket egész nap! Bár a távok mint tudjuk nem voltak messze , de a gatyát bizony rendesen fel kelett kötni, mert igen csak kemény tradis gárda gyült össze ma délelőtt! 🙂 Itt külön gratulálnék a Szépvölgyi család debütálására, ahol is laci a a vadi új Hadúrjával feszült neki a versenynek, Gizus pedig VR-el küzdött nemesen!
    Csiga után nem lehetett egyszerű dolog.
    Kiss Attit gyorstöltését bizony ma lehetetlen volt követni, de ígérem gyakorolni fogom! 🙂

    Mégegyszer köszönjük a baráti fogadtatást és szilveszter előtt még Pátyon remélem találkozunk!

    Makai Robi,Heli és Petra

  3. Sipkovits Gizella mondta:

    Helló Mindenki!
    Szeretnénk csatlakozni az elöttünk szólóhoz.Miis nagyon szépen köszönjük a Dombóvári családnak a szép együtt töltött napot és a számunkra teljesen új íjász közeget!Megszeretnénk még köszönni mindenkinek aki tanácsokkal és segítséggel ellátott minket a tegnapi versenyen.Nagyon jól esett,hogy ilyen szuper társaság tagjai lehetünk!!!Tudjuk van még mit csiszolni a tudásunkon,(tradi+vadászreflex)de nem adjuk fel!!
    Szili bácsinak jobbulást,a mihamarabbi viszont látásig!

    Szép napot mindenkinek!

    Laci&Gizuska

  4. HOD mondta:

    Köszönet a remek napért a Dombóvári családnak.
    A táborlakókkal pedig mindig jó találkozni.
    Tegnap sem volt ez násképp.:)

  5. Dombóvári Lajos mondta:

    Sziasztok, Drágáim!
    Jóleset olvasni a soraitokat, de a köszönet nektek is jár. Elsősorban mi köszönjük, hogy vagytok nekünk. Nagy ajándék a sorstól, hogy ilyen emberek barátságával ajándékozott meg. Egy régi bölcs mondás jut eszembe, ami így szól. Az ember barátai a saját maga által választott családja. Öröm volt veletek a szombati nap. Köszönjük a verseny utáni nagy segítséget. Mindenkinek nagyon szép hetet kívánunk. A nap süssön rátok.
    Pusz: Lali

  6. Ritus mondta:

    Sziasztok drágák!!!

    Mi is nagyon köszönjük, hogy ott lehettünk a versenyen tegnap, remek volt minden, remek volt látni titeket, Lalinak és Andikának meg ezer köszönet és hála. Mikor este hullafáradtan pihentünk volna, sajnos Rituskának felszaladt a láza, és ma már 39.4 volt. Gondoljatok ránk, hogy mihamarabb meggyógyuljon. Ezer puszi és ölelés nektek, drága barátok!

    Ritus

  7. csizi mondta:

    Vérzik a szívem, hogy nem lehettünk Veletek, de képtelen voltam ügyeletet cserélni.

    Ritusnak mindannyian gyors jobbulást kívánunk!

  8. Dombóvári Lajos mondta:

    Drága Rituskám!
    Gyógyulj meg gyorsan. Az ezüsikolid csodákat tesz. Jobbulást kívánunk.
    Pusz: Lali

  9. Robi mondta:

    Mi is mihamarabbit!

  10. julcsimama mondta:

    Sziasztok drágáim!
    Még mindig a tegnapi napból táplálkozom,Sziszikémnek mindenről részletesen beszámoltam,s szinte így újra élhettem a tegnapi napot.Újra áldásos szép nap volt a tegnapi.Sziszikém azonnal felfalta az ajándék dunakavicsot, amit külön díjként megszavaztatok neki. Köszönet drága Andikámnak,Lalikának,Erzsikének,Dávidkának a rengeteg munkáért amit a tegnapi napba fektettek,értünk,hogy mi jól érezhessük magunkat.A szeretet és a pozitív kisugárzás jellemezte az egész napot.Bár merre néztem mosolygó emberek beszélgettek egymással,Gyerekek felszabadultan futkostak,játszottak.Ismét izgalmas jó hangulatú versenyen lehettünk.Mégegyszer köszönjük a Dombi családnak a gyönyörű áldásos napot.A betegeknek gyors gyógyulást,és minden kedves barátunknak Istentől áldott szép napokat Kívánunk.
    Puszi.
    Sziszi.
    Júlcsi.

  11. Ritus mondta:

    Sziasztok!

    Köszönjük a jókívánságokat, ránk fér. Már túl vagyunk egy éjszakai ügyeletes injekción, mert a láz nagyon makacs volt, és csak ment feljebb és feljebb. Vigyázok a drágámra. Remélem, hamarosan látjuk egymást!

    puszikák
    Ritus

  12. HOD mondta:

    Ritusnak nagyon gyors gyógyulást kívánok!!!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .