Háromszor Hatvan…

… azaz (részünkről) először, utoljára és soha többet, 🙁 🙁 🙁 pedig…

Diavetítés nagy méretben megtekintéséhez kattints ide>

Úton a verseny felé Safranek járt eszemben, aki a Macskafogóban rendkívül udvariasan beszélt Mr. Theiföllel…akkora köd volt az M3-on, hogy csak na! Hatvannál lehajtva mindkét körforgalomnál figyelmesen kitáblázva, merre lesz a 3D. Könnyen megtaláljuk a verseny helyszínét, amely nagyon kulturáltan kialakított lőtere a Görbeéri Koronglövő és Lövész Sportegyesületnek. Villámgyors nevezés, aki éhes ínycsiklandozó falatokat – sült kolbászt, rántottát, forralt bort – vásárolhat magának.

Irány a belövőpálya. Irányított belövés, tökéletes biztonság! Pontos versenykezdés. Tájékoztatás: tizenhat cél, de húsz lövés, néhány célnál egy lőállásból két célt kell leküzdeni, pár célnál közelítő (cserkészős) lövés. Vadászles – a gyerekeknek is! A verseny puskalövésre indul.

Bendivel nagyszerű csoportba kerültünk, két csigás kolléga mellé a cserépváraljai versenyen megismert Miskolczi házaspárt és kisfiukat kaptuk tradis (sors)társnak. Az első célnál rögtön tanácstalanok voltunk, hiszen a lőállásból három állatot is láttunk, ezen kívül egy karó, plusz a magasles… azonnal felbukkant az egyik rendező, eligazított bennünket: az állat elé levert piros karó jelzi, hogy arra csigások lőnek, a kék a tradis, a fehér gyerek céltárgy. A magaslesről kell kezdeni, majd – mivel a cél cserkészős – a magasles előtti karótól kell a második lövést leadni. Felküzdöm magam a lesre, ha a korlát mögül akarok lőni akkor a felső íjszarv beleakad a vadászles tetejébe, ha kihajolok, akkor nem tudok fix pontig húzni, mert az ideg eléri a korlátot. A második lövés a karótól nem tűnik megoldhatatlan feladatnak, mégis 2 cm-rel a pekári fölé lövök. Nincs gond, új íj, új vesszők, benne van a pakliban.

Valóban nem nagy a pálya, gyorsan haladunk célról célra…már vagy az ötödiknél járunk, amikor végre eltalálom az első állatot…igaz döbbenetes távolságokról lövünk, alig van olyan cél, ahol a tradis és csigás karó nem ugyanott van leverve. A köd némiképp ritkul, de nem száll fel teljesen. Járjuk a pályát, közben egy-két akrobatikus lőállás, pl. egy farönk, amelyre felmászni a vastagon sáros, csúszós bakancsban istenkísértés… Van olyan állat, amelynek kétharmad része takarásban van, a maradékot kell célba venni kb. 30-40 m-ről. Néha még a csigás kollégák is vakarják a fejüket, mi meg az ő karójuktól lövünk… 🙁 Azzal vigasztalódunk, hogy jó levegő, jó társaság :-).

Kettőre tokkal-vonóval végzünk. Következik a jó meleg faházban az ebéd. Terített asztalnál, nem műanyag tányérból enni – ez ritkán adatik meg az íjászoknak! Fenséges húsleves, majd a beígért szarvaspörkölt: főtt krumplival, savanyúsággal. A pörkölt mennyei: vörösboros, ízletes. Mire kiürülnek a tányérok eredményhirdetés. Bendi megnyeri a tradis gyerek kategóriát, igaz egyedüli indulóként. Ettől függetlenül büszke lehet, hiszen a pálya nehézségéhez képest nagyon szép pontszámot lőtt. Három órakor minden befejeződik, indulás haza.

Miért írtam azt, hogy először, utoljára és soha többet? Nehéz, helyenként tradival meglőhetetlen pályát építettek. Ez önmagában még nem volna baj, a szervezők szíve joga, hogy eltérjenek a szabályoktól, de akkor a kiírásban rögzítsük például, hogy a tradi is a csigás karótól lő és a nevező máris tudhatja, hogy extrém feltételek várnak rá. Nyilván ezen a pályán is kijön, hogy ki a jó, a közepes és a gyenge íjász, de miért várjuk el a rövidtávfutótól, hogy teljesítse a maratont? A másik alapvető hiba az volt, hogy nem lehetett javító lövést leadni. Nagyon sokszor előfordul, hogy az ember az első sikertelen lövése tapasztalatát felhasználva képes korrigálni és így tanul belőle. A harmadik dolog pedig a gyermekek számára brutális 3000 Ft-os nevezési díj. Nem csodálom, hogy az összes kategóriát beleértve alig voltak néhányan! Nem akarok fillérezni, de kettőnknek a nevezési díj 6500 Ft volt, vagyis egy lövés 162 Ft-ba került. (Oké, tudom ebben benne van a finom és bőséges ebéd ára is.) Plusz 250 Km Fehérvár-Hatvan oda-vissza.

Kicsit sajnálom, hogy nem Gödöllőre mentünk, szívesen olvasnék pár mondatot arról, hogy milyen volt. Kárpótlásul.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest