Harminc célos 3D Lovasberényben

 

Korábban azon keseregtem, hogy alig rendeznek versenyt a közelünkben, zokszó nem érheti a mai napot, elvégre mindösszesen 12 km-t autóztunk Benedekkel. Ebbe még az is belefért, hogy otthon felejtettem a nyílvesszőimet, hitvesem utánam hozta, én is visszafordultam, így bő negyedóra alatt megoldódott a probléma.

110 nevező volt, számszeríjtól a tradiig minden kategória képviseltette magát. A csoportbeosztás némiképpen kaotikusnak tűnt, a kiírás szerint: “Az értékes nyeremények, illetve a verseny tiszta lefolyása, valamint a félreértések elkerülése végett a szervezők minden csapat mellé független eredményjegyzőt biztosít” – na ez messze nem valósult meg, de a csapatok spontán kialakultak. 30 cél, 30 lőállás, 110 nevező… ehhez képest mi 11-en alkottunk egy csoportot, három csigás, egy VR és a többiek tradival. A független eredményjegyző azt írta, amit diktáltunk, ugyanúgy a becsületünkre volt bízva, mint a versenyek többségén. (Aki meg csal, lelke rajta.) Ennek az lett a következménye, hogy az első három célt 60 perc alatt teljesítettük (!!!), pedig a lőállások között nem voltak nagy távolságok. Természetesen nem volt 30 csoport, jó nagy térköz volt közöttünk, mégis voltak torlódások! Ugyanis a magaslesre felmászni, lőni, lemászni időigényes, volt több cél, ahol horpaszba kellett lemennünk a vesszőkért. Megértem a csigásokat, hogy a high-tech íjakkal lőni időigényes, de a maradék nyolc versenyző még a vesszőkereséssel együtt is gyorsabban küzdötte le a célokat, mint ők hárman. Mivel volt térköz, ahol lehetett előrementek a csigások a következő célhoz, így sikerült kicsit felgyorsulnunk, de az említett helyeken kialakult torlódások miatt a legtöbb célnál együtt maradtuk. Az 5 km hosszú pályát több mint hat óra alatt tettük meg! “A verseny közben ingyenes frissítőállomások (víz, csoki) vannak” – olvashattuk a versenykiírásban, ez sem valósult meg! Nem lett volna gond, de mi például ezért kevesebb innivalót vittünk ki magunkkal! (Nem értem, ha valamit leírnak a kírásban, miért nem hajtják végre?) Utolsó negatívum: ebben a csodálatosan digitalizált világban sem biztos, hogy mindenkinek van olyan műholdas navigátora, telefonja, amellyel megtalálja a csak GPS koordinátákkal jelzett helyszínt!

Sokan a szokatlan pontozást is bírálták, elvégre 11-10-8-5 volt a célzónák értéke, de a versenyző választhatott, hogy találat esetén duplázza, vagy lő másik vesszőt, így a két találat értéke összeadódik. Ezzel sem lett volna gond, de sokszor kellett látcsövezni, hogy érdemes-e második lövést leadni. Engem ez a formabontó pontozás egyáltalán nem zavart.

A sok negatívumért bőven kárpótolt a rendkívül szép környezet és a nagyon jó pálya! A tradis karók nem voltak leküzdhetetlenül távol, az állatok sorrendje is sok változatosságot adott. Maga a verseny egy domb fennsíkján zajlott, egyáltalán nem voltak szintkülönbségek, de ahol lehetett, ott a célokat úgy helyezték el, hogy a pálya technikás volt. Minden szervezési-rendezési döccenő ellenére, ez valamennyiünket bőven kárpótolt.

Estebédre nagyon ízletes babgulyást kaptunk, az eredményhirdetésre sem vártunk túl sokat. Igaz addigra már fagypont körüli hőmérséklet, csípős idő kerekedett, de kibírtuk. Örülök, hogy Benedek megnyerte a versenyt, magamhoz képest én sem lőttem rosszul, de ebben az erős mezőnyben ez kevés volt egy dobogós helyezéshez. Mindent összevetve, alapjában véve jó érzésekkel jöttünk le a hegyről, kicsit körültekintőbb szervezéssel, még jobb lehetett volna.

Két következő versenyért vérzik a szívem, Szekszárdra az ünnep miatt, Alsóörsre továbbképzés miatt nem mehetek, mehetünk, így – reményeim szerint – Halászi lesz a következő, majd április közepén.

A fekete keretre kattintva az oldal elhagyása nélkül indul a diák lejátszása.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .