Halászi mindörökké – válasz Kukorelli Tamás úrnak

Tisztelt Kukorelli Tamás úr!

Vitánk iskolapéldája a világhálón folyó kommunikáció elégtelenségének, az egymás melletti elbeszélésnek – kérem, ne értse félre -, ez nem az Ön hibája, általános jelenség. Elöljáróban szeretném leszögezni, örömmel írtam volna negatív kritikai felhangok nélküli élménybeszámolót, mint ahogyan azt tettem 2010 áprilisában, majd 2011 áprilisában,később 2013 áprilisában, máskor más közegben, vagy kissé borongós hangulatban… Őszintén szólva, máris megbántam, hogy nem hallgattam tegnap, a keserűség nem mindig jó tanácsadó… A téma lezárásaként engedje meg, hogy néhány dologra reflektáljak, természetesen, ha óhajt erre is viszontválaszt küldeni, az oldal nyitva áll Ön előtt.

Segíti a tisztánlátást a bevezetőjében írt mondata, hogy felfogása szerint csak íjászverseny létezik, olyan, mint „örömíjászat”, nem. Álláspontja nagyon sok dolgot más megvilágításba helyez! Nézetét tiszteletben tartva, szerintem árnyaltabb a kép. Ha gyerekek lemennek focizni, lehet a meccs véresen komoly, ám mégis elsősorban az örömöt keresik benne; egészen más a grundon folyó küzdelem lelkülete, mint egy bajnoki tétmérkőzésé. Lehet, hogy rosszul látom, de úgy tűnik, mintha a minik, gyerekek száma drasztikusan csökkent volna az elmúlt évek íjászversenyein. Aligha vitás, egy gyermeknek nagyobb élvezetet okoz lelőni a sárkányt, mint 24 célon keresztül kőrös lőlapokat célba venni (– ismét félreértés ne essék -, nem kedvenc szakágam, a terepíjászat ellen beszélek).

Tágítva a kört, minden íjászverseny lehet „örömíjászat” is egyben, de ahhoz arra nyitott versenyzők és rendezők is kellenek! Mert ha azt akarjuk, hogy gyermekeink – és sokszor mi magunk is -, ne ragadjanak kirobbanthatatlanul a monitorok elé, ahhoz „buliversenyek” is kellenek! Ez magában foglal egy kis lazaságot, egy lovas szekéren érkező „mentőládát”, egy kerékpáron érkező lopótököt, egy kis üdítővel… (Ismét félreértés ne essék: többször leírtam, íjászverseny előtt és alatt alkoholnak nincs helye!) Bizonyára oldana a hangulaton, ha azokat a fránya nevezési lapokat egy kicsit lazábban kezelnék, és egy spamba vágott levél miatt, nem az elküldését bizonyító dokumentumot lobogtatva szaladnánk, dühtől vörös fejjel a versenyző után… Egy kis lazaság, egy kis könnyedség, kevesebb túlszabályozottság, kevesebb erőlködés… nem lenne jobb úgy?

Nagy a kísértés, hogy részletekbe menően leragadjak válaszainál, de az parttalan vitához vezetne. Így csak egy-két dologra reflektálok.

Bár hiányolom, hogy Halásziban egyre kevesebb céltárgy idézi a kezdeti időket, a tényt bírálat nélkül tudomásul vettem, talán ráutaló magatartás, hogy ennek ellenére neveztem. Önök a verseny rendezői, szívük joga megszabni azt az irányt, amelyen haladnak. Hogy megváltoztak a célok, ténykérdés, ám nem kritika.

Ami a nevezést illeti, ha kettős nevezésem bennhagyásának nem pellengérre állításom volt a célja, tisztelettel megkövetem Önt a bírálatért. Azt azonban érdemes lenne átgondolniuk, hogy ha egy szakosztály 5-6 versenyzőt nevez, nem egyszerűbb egy elektronikus levélben elküldeni, mint mindannyiszor előröl töltögetni az űrlapot? De nem hinném, hogy kulcskérdésről vitázunk. Ugyanide tartozik a nevezési lapok kérdése, hiszen az ominózus „spam” esetnél nagy baj lett abból, hogy nem vittük magunkkal. Engedje meg, hogy halkan megkérdezzem: ha a beírólapon szerepel a versenyző neve, kora, kategóriája és neme, ezt ő aláírásával hitelesíti, akkor azután van helye reklamációnak?

A korcsoportok tekintetében ismét elbeszélünk egymás mellett! Írásomban elhelyezett FITA csoportokat a Dél-dunántúli Régiós honlapról vettem át, de a Suli Íjász Bajnokság korcsoportjai is mérvadóak lehetnének. Egy 1999 decemberében született gyermek még nincs 14 éves, de már az ifjúságiakkal egy csoportban értékelik? Fiam esetében ez oda vezetett, hogy vasárnapi kudarcélménye – nem a helyezése, hanem a mellélövései száma – miatt, kedveszegetté vált és nem hajlandó eljönni a szombati versenyre! Ettől függetlenül nem bánom a dolgot, tanulja meg, hogy a verseny attól verseny, hogy vannak vesztesei is. Tudom, hogy a korcsoportok tekintetében nincs igazságos megoldás, de talán a Suli Íjász Bajnokság korcsoportbeosztása, minden rendező számára irányt mutató lehetne.

Beírólapok kérdése. Tisztelt Kukorelli úr! Ahogyan Ön írja, tavasszal is, ősszel is rengeteg hibásan kitöltött beírólapot kaptak. Gondolkozzon el azon kérem, hogy ennyi alkalmatlan beíró van, vagy talán a hiba… esetleg… nem a mások ostobasága miatt van? Jól szerkesztett, megfelelő méretű az a papír? Csak kérdezem… Ha a 3D célok nem 1+1, hanem egy, vagy két egyenértékű lövéssel lennének értékelve, a négy tereplőlap kivételével, végig lehetne göngyölíteni 10-8-5-M pontozással a beírólapot! Talán akkor kisebb lenne a káosz…

Beíró személye… Megsúgok egy titkot: a mi csoportunk (2-es sorszámú) beírója csak úgy lett… nem is versenyzett, hanem az egyik sporttárs párjaként kísért bennünket. Azt pedig bocsássa meg kérem, hogy a legkevesebb huszonkét pontból álló, a mappához mellékelt joganyagot – amelyről tudomásom sem volt – az eligazítás és az első lövés között csoportunkat alkotó hét versenyzőnek nem volt ideje elolvasni, így az elvárt jogkövető magatartás sem lehetett tökéletes! El sem tudom képzelni, hogyan képesek mások Szabályzat nélkül versenyeket rendezni? (Hangsúlyozottan nem a megélhetési versenyrendezőkre gondolok!)

Célzónák… az eligazításon, kaján mosollyal nem én javasoltam látcsövet… ha a kübliről készült fényképet teljes méretben szíveskedne megnézni, azon jól látható, hogy oda vannak írva a találati zónák pontszámai, de a lőállásból még távcsővel sem látszott, hogy a barna kupac alatti terület a tízes, az ülőke és e között pedig a nyolcas! Vegye a fáradtságot kérem, nézze meg eredeti méretben a képet, akkor látni fogja, hogy a barna kupac, – ha szemből nézzük – jobb felső sarka, ám az ülőke közé ékelődve van egy vessző. Feltennék egy találós kérdést: Ön szerint ez hány pontos lövés? (Segítek: nem az ülőkében és nem a barna kupacban, hanem a kettő között volt a vesszőhegy.)

Pályabiztonság… a „kismalaccal” kapcsolatos felvetésemre írt magyarázata tökéletesen kielégítő, Önnek igaza van. Örülök, hogy a 6-8 céllal kapcsolatban tett észrevételemet elismerte, de ennél még rázósabb volt a sárkány felé mutató útjelző nyíl, ott egy szalag, tényleg megakadályozhatta volna, hogy valaki óvatlanul belépjen a lővonalba.

Végül a TÖK… Kukorelli úr! Én láttam távcsővel a célzónákat, nem ez a probléma! A probléma az, hogy valaki lő egy tököt és pofátlanul beíratja ezért az öt pontot! Félreértett, ha azt olvassa ki soraimból, hogy ezért én Önöket okolnám! Akkor ezt ott szóvá tettem, de a kutya ugat, a karaván halad alapon az öt pont ott maradt a beírólapon. Emiatt keletkezett rossz érzésemnek nem Önök az okai, úgy tűnik az ilyen esetek kivédhetetlenek. Vagy fényképezzünk le minden egyes vitatott találatot? Félek, a történetnek nem erről kellene szólnia!

Száz szónak is egy a vége. Sajnálom, hogy végső búcsút vettünk Halászitól, immár végérvényesen és visszavonhatatlanul a múlt részévé vált. Ennek ellenére, senkinek nem szeretném elvenni a kedvét, hiszen mindaz, amit tegnap leírtam, csak egy szubjektív vélemény, egy sajátos nézőpont. Kukorelli úr, Önnek pedig tiszteletem és nagyrabecsülésem jeléül átadok egy csokrot azokból a képekből, amelyek tovább élnek bennem, ha Halászira gondolok! További munkájukhoz sok sikert,  remek versenyeket kívánok, köszönöm azokat a gyönyörű pillanatokat, amelyeknek az Önök munkája nélkül, nem lehettünk volna részesei!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .