Ezt így kell csinálni ! – DDR II. 3D Foktőn

Pályakezdő koromban, ha megoldottunk egy nehéz feladatot, a főnököm mindig azt mondta: „…ezt így kell csinálni!”

3D Foktőn: Ezt így kell csinálni!

Persze lehetne keseregni is… hajnali ötkor arra ébredtem, hogy nagy cseppekben zuhog az eső. Előző este, legalább öt időjárásportált megnéztem, egybehangzóan országos esőt, záporokat, zivatarokat, jégesőt jósoltak, a hirado.hu Bács-Kiskunra még narancssárga riasztást is közzé tett… Fehérvárt elhagyva mégis szépen sütött a nap…

Azon is lehetne keseregni, hogy a Fehérvár-Dunaújváros út felújítása miatt duplájára nőtt a menetidő, így mire megérkeztem, elfogyott a lángos. De inkább örültem ennek, hiszen sokan voltunk és elegen! Arról nem beszélve, hogy pontban 10 órakor megkezdődött az eligazítás, DDR versenysorozat kiírása szerint, 24 db 3D célt kellett leküzdenünk, 1+1 lövéssel, hagyományos pontozással. Csapatonként kb. 4-6 versenyző volt, a pontokat kettős beírással vezettük.

Aki még nem volt Foktőn – sajnálhatja – azoknak írom: a Duna partján és árterében van a verseny, bár nincsenek őrült szintkülönbségek, mégis nagyon technikás a pálya! Leírhatatlanul jó érzés az erdőből kilépve megpillantani a Duna méltóságteljesen hömpölygő folyamát! A pálya nemcsak technikás, hanem kifejezetten nehéz volt, a lőtávok hosszúsága is embert próbálóra sikeredett, mikor beborult, az erdő sűrűjében a fényviszonyok sem könnyítették meg a versenyzők dolgát.

Nagyjából féltávnál jártunk, amikor Kalocsa irányából elkezdett dörögni az ég, nem kellett sokat várnunk az esőre sem… Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy éppen az alaptábornál jártunk, így tudtam inni egy kávét és vizet, közben jól elhagytam a pénztárcámat… Ez azért volt nagyon nagy baj, mert a forgalmim is benne volt!!! Mivel nem az erdőben veszett el, biztos voltam abban, hogy valaki leadta a versenyirodán, nem is csalódtam, így történt. Köszönet érte annak a sporttársnak, aki ezt megtette, nagy pácból húzott ki!

Az utolsó nyolc cél maga volt a borzalom: úgy felázott a talaj, hogy mind a lőállásokban, mind a lőállások közötti szakaszokon, úgy érezhettük mintha jég lenne a talpunk alatt! Én vagy háromszor estem seggre, nyakig sáros voltam, mindenem átázott (a bakancsomat kivéve), de mégis… megcsináltuk! Végiglőttük a pályát!

Mi volt a jutalom? Nagyon finom és bőséges gulyásleves, kb. egy óra várakozás az eredményhirdetésre, amely előtt közösen hallgattuk meg Himnuszunkat. Gyönyörű percek voltak! A sorrendnél sokkal fontosabb volt számomra, hogy legyőztük magunkat, akik végigcsinálták, azok nyugodtan elmondhatják, hogy nem cukorseggű kempingíjászok!

Összefoglalva: az időjáráson kívül minden jó volt, nehéz, technikás pálya, finom étek, jó hangulat. Ami engem különösen jó érzéssel töltött el, pénztárcám megkerülése és az eredményhirdetés előtti Himnusz. Este 10 óra körül már megérkezett a teljes eredménylista, annak is örülök, hogy a felnőtt férfi tradis mezőnyben sikerült a második legmagasabb pontszámot lőnöm.

Köszönet a versenyt rendezőknek a kitűnő szervezésért, a remek pályáért és munkájukért – ne felejtsük, ők még pályát bontottak a sártengerben! Hálám és köszönetem jeléül egy ideillő dal:

 

 

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments