Remek idő fogadta a versenyzőket az Íjászkatlanban! Sajnos – Döbröntéhez képest – kevesebb nevező volt. A DTK szabályai szerint 24 célt kellett lőnünk, célonként három vesszővel, 12 mért, 12 méretlen távon.
A pálya nem tűnt annyira nehéznek, mint Döbröntén, ám rendkívül technikás volt. A korábbi versenyekhez képest megfordult a haladási irány, így a Kőszínházban pl. felülről lőttünk lefelé. Jó tempóban haladtunk célról célra, közben a verőfényes napsütés, egyre vastagodó felhőzet mögé bújt, az utolsó 2-3 célunknál már szemerkélt az eső, amely az eredményhirdetés végéig több-kevesebb intenzitással esett.
Ebédre finom csülökpörköltet kaptunk és a díjátadásra sem kellett sokat várnunk. Ami saját teljesítményemet illeti: több mint 30 pontot javítottam Döbröntéhez képest, ezúttal a Végh Turullal. Nem tudom hogy ez ennek, vagy a pályák különbözőségének köszönhető, mindenesetre a nagyobb távolságokat sokkal jobban érzem a Turullal, mint a Törökkel.
Sajnos a következő forduló – Ajka – kimarad számomra, de Szentgál és Szőcsénypuszta szerepel terveim között.
Folytatás május 3-án Foktőn – DDR II. !
