Sík terepen, Üllőn folytatódott a Dunántúli Terepíjász Kupa a második fordulóval. Ezúttal egész családunk, hitvesem, Benedek fiunk és Marci keresztfiunk is velünk tartott, akár csak Schmidt Tibi. Május legvégére megérkezett az igazi nyár, nemcsak meleg volt, hanem fülledt idő, perzselő napsütés is nehezítette a dolgunkat. A pálya végig jó volt, talán a nyomvonal kijelölése lehetett volna kicsit alaposabb. Terepíjászatban nagy csodák nincsenek, teljesen sík terepen adtuk le a 24 célra a célonként három lövést.
Hegyeket sem kellett megmásznunk, hála a gondos csapatbeosztásnak sehol sem volt torlódás. Ez és a pontos versenykezdés azt eredményezte, hogy 14 óra körül szinte egyszerre értek be a csapatok, mire megettük a nagyon ízletes székelykáposztát, már kezdődött az eredményhirdetés. A helyezettek kerámia medált és oklevelet kaptak.
Nagyon jól szervezett, gördülékeny lebonyolítású verseny volt! Most kesereghetnék, a sok egyversenyzős kategória miatt, de nem teszem, a lényeg az együttléten volt, jól éreztük magunkat. Köszönet ezért a rendező Sztyeppék Népe Íjászegyesületnek!
Részemről a folytatás június 12-én Écsen lesz, majd 18-án Kaposvár következik, a DTK a 3. fordulójával.
(Távolság: 140 km, göngyölítve 1860 km)
(Nevezési díj: 3500 Ft, göngyölítve 31700 Ft)