DDR VII. forduló Rácalmáson

Szombaton véget ért a 2014-es DDR – azaz a Dél-dunántúli Régió – 3D versenysorozata. Szeretném először a záróforduló élménybeszámolóját leírni, majd pár gondolatot az egész sorozatról, benne saját teljesítményemről.

Most voltam először Rácalmáson versenyen, remélem nem utoljára! A rendező a Rácalmás SE Vajk Íjász Szakosztálya kifogástalan viadalt rendezett. Pedig szokatlanul nagy nevezői létszám indult, ám ez sem okozott semmiféle fennakadást! Gyors nevezés, jó belövőpálya, irányított belövés, büfé várta az íjászokat; rövid eligazítás, ahol a pálya igazán csúszásveszélyes részeire hívták fel figyelmünket, kihangsúlyozva a biztonság fontosságát. A DDR versenyszabályzata szerint, 24 db 3D célt kellett leküzdenünk, 1+1 lövéssel, 11-10-8-5-4-2-1 pontozással, kettős beírással.

A pályát a Tanösvényen építették fel, rendkívül jó volt, minden szempontból. Nagyon kevés kisméretű állat volt (nyúl, kiskacsa és hasonlók egyáltalán nem, talán róka volt a legkisebb), a céltárgyak kifogástalan állapotban voltak, ahol nagyon kellett ott elhelyeztek paravánt, volt több olyan cél, ahol kisebb földhányás építésével könnyítették a mellélőtt nyílvesszők megtalálását. A szalagozás teljesen egyértelművé tette a követendő irányt. Torlódás nem volt, akadt 4-5 cél ahol pár percet várakoztunk, amíg az előttünk járók húztak, értékeltek. A közel 8 km-t valamivel több, mint 5 óra alatt tettük meg. Egyedül a millió szúnyog keserítette az életünket 🙂 .

A nevezői létszámhoz mérten nagyon rövid idő múlva kezdődött az eredményhirdetés, először a versenyé, majd az összetetté. Bizony, mivel két eredményhirdetés, sok korosztály és kategória volt, csak ilyen pörgős versenyszervezéssel lehetettet elérni, hogy még besötétedés előtt minden lebonyolódjék.

Akkor pár mondat a versenysorozatról. Tavasszal ugyanitt, Rácalmáson kezdődött, sajnos egy időpontban a Dunántúli Terepíjász Kupa nyitófordulójával, természetes volt számomra, hogy a saját egyesületem, az Alsóörs SE által szervezett versenyen vettem részt aznap. Ezt követően Foktő, majd a Szekszárd melletti Parkerdőben előbb az Alisca, majd a Tolnai Tájak Íjász Egyesület által szervezett versenyek következtek, Nyímben folytattuk; sajnos Hosszúheténybe nem tudtam elmenni, Rácalmás zárta le a sorozatot. (Valamennyi versenyről részletes beszámoló olvasható honlapomon.) Az egész versenysorozat kiváló volt, valamennyi egyesület nagyon kitett magáért, köszönet illet minden szervezőt:

Vajk Íjász Szakosztály Rácalmás
Éjsólyom Foktő
Alisca Nyilai Szekszárd
Tolnai Tájak Íjász Egyesület Szekszárd
Kis Koppány Ságvár
Mecsek Íjász Egyesület

A DDR hét fordulójából legkevesebb négyen kellett részt venni ahhoz, hogy összetettben értékeljenek valakit. Ha több versenyen indult ennél az íjász, akkor a négy legjobb eredményének összege lett a végeredménye. Elnézve az összetett eredményhirdetését, – bár a hivatalos végeredmény még nem jelent meg – nagyon sok dobogós helyezést szerzett az Alisca, az egyik ifjúsági kategóriában és férfi tradiban a dobogó mindhárom fokán az egyesület versenyzői álltak; követendő példa lehet az ott folyó munka, hiszen rengeteg utánpótlás korú versenyzőjük is rajthoz állt. Szerintem ők voltak a legnagyobb létszámban nevező csapat is.

Összetettben nekem férfi veterán tradicionális kategóriában a harmadik hely jutott. Nem repestem az örömtől, mert senkit és semmit nem okolhatok a kudarcért magamon kívül, nem is mentségként írom le, a számomra nehezítő körülményeket. Többször céloztam rá, két íjam van, Végh Török és Turul. A Turullal három DDR versenyt nyertem (Nyím, Alisca, TTE), Foktőn ezüstérmes lettem. Az történt, hogy a nyári íjásztáborokban a Turul idege elrongyolódott, mintaként postára adtam annak, aki az idegeket kötni nekem, az ajánlott levél elkallódott a postán. Így a minta nélkül kötött ideg nem lett jó, vékony volt a középbandázs, rossz helyre került a göb, használhatatlan volt. Ezért elővettem a Törököt, amellyel korábban alig lőttem, bár három őszi versenyen is indultam ezzel az íjjal,  és sokat gyakoroltam itthon, nem éreztem annyira mint a Turult. Persze nem az íjon múlik, hiszen Németh Szilárd barátom ugyanezzel az íjjal, versenyről versenyre 10-20 százalékkal jobban lő nálam!

A másik tényező, ami nyomasztott, hogy 6 forduló után az első helyen állva vártam a versenyt, rendkívül stresszelt, az első négy célon összesen két pontot lőttem, utána már az esélytelenek nyugalmával állhattam a karókhoz, így már sokkal jobban ment 🙂 . Az sem segített, hogy négyen voltunk esélyesek összetettben győzelemre, ezeket a sporttársakat egy csoportba sorolták engem kivéve, én egy VR-es csapattal lőttem. Persze ettől ugyanúgy lőhettem volna jobban, de ha az esélyesekkel kerülök közös csoportba, a küzdelem kiélezett lehetett volna! Ha valamiért keserű a szám íze, lehet, hogy ez volt az utolsó lehetőség, hogy mentálisan, fizikailag és biológiailag is hanyatló koromban megkoronázzam kilenc éve tartó íjászpályafutásomat :-(.

Persze nem dőlök azért a kardomba bánatomban, hétvégén Pétfürdő vagy a T.A.K.I. kupa következik, majd a Bodajkra hirdetett, de a festői Fehérvárcsurgón tartandó verseny jön, tőlünk 15 pernyi távolságra…

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .