A Paksi Celőke szervezésében elérkeztünk a Dél-dunántúli Régiós 3D Bajnokság második fordulójához, Foktő után, ezúttal a dunakömlődi sípálya volt a verseny helyszíne. Schmidt Tibi barátommal keltünk útra, a kissé hűvös, ám verőfényes reggelen. Nevezéskor úgy tűnt, mintha kevesebben lennénk a DDR fordulóin (és Pakson) megszokottnál.
A sípálya alulról nézve nagy kihívásnak tűnt, de mivel mi az alján kezdtünk, csak egyszer másztuk meg, nem volt kibírhatatlan. Öten alkottunk egy csapatot, mindenféle torlódás nélkül küzdöttük le a 24 célt. A pálya rendkívül jó volt, nagyon komoly kihívást jelentett mindenkinek! Nagy szintkülönbségű felfelé és lefelé lövések voltak, izgalmas talajegyenetlenségekkel, bokrokba is elhelyezett célokkal. Volt minden, kacsától a szarvasig! A lőtávolságokat sem nevezhetjük könnyűnek! Minden nehézség ellenére gyorsan haladtunk, mert bár sokat kutyagoltunk fel- és lefelé, de a célok közel voltak egymáshoz, így nagyjából fél három körül befejeztük a versenyt. Közben egyre hűvösebb lett, a felhőtakaró is vastagodott, az eredményhirdetésre már szemerkélő esőben került sor.
Saját teljesítményemről semmi jót nem mondhatok. Próbálgatom az íjakat, ezúttal nem azzal lőttem, amivel Sopronban, nem volt jó napom, ilyen szintkülönbségű fel- és lelövéseket nincs hol gyakoroljam. De nem baj, jól éreztem magam, jól szervezett, remek verseny volt. Az hiszem az augusztusi Terepíjász OB-én mindenki felkötheti a gatyáját, két nap ezen a pályán, – lehet hogy hőségben – nem lesz könnyű feladat! Gratulálok a szervezőknek, pályaépítőknek és valamennyi sporttársamnak! Folytatás Écsen.
