Lassan lepereg a homokórán az a több mint 300 nap, mióta megkezdtük a visszaszámlálást, célegyenesbe fordulunk, az út végén ott áll Cserépváralja!
Csomagoljunk össze, gondoljuk át, mit viszünk magunkkal és mit hagyunk otthon! Próbáljuk otthon hagyni a hétköznapok minden gondját, búját, baját, erőlködését, rosszkedvét, vessük le azokat, zárjuk be a pince mélyére, lakatoljuk le és dobjuk el a kulcsot, hogy soha többet rá ne leljünk! Vigyünk magunkkal jókedvet, barátságot, szeretetet, hogy nyilainkat erős kar és nemes szív vezérelhesse!
Amíg legjobb sportolóink Londonban küzdenek hazánk színeiért, addig mi a célok előtt, önmagunkkal harcolunk, hogy jól és pontosan lőjünk. Nem az a lényeg, hogy az összes kilőtt vessző a tízesbe fúródjék, hanem, hogy jól érezzük magunkat! Mi az ötödik egymást követő cserépváraljai táborozásra készülünk, aligha érhet meglepetés. Tudom, hogy Lajosék is pakolnak, (több mindent, mint mi valamennyien összesen), azért, hogy minden készen álljon ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Előre is köszönet érte!
Nyilván egész idő alatt Londonra is figyelni fogunk. Tegnap láthattuk a megnyitót, én azonban egy húsz évvel ezelőtti megnyitó részletével, a Barcelonában rendezett olimpia lángjának meggyújtásával szeretnék Nektek jó készülődést kívánni – hogy miért ezt választottam, meglátjátok a filmrészlet vége felé!
