Cserépváralja 2010. I. tábor

Hamarosan kezdetét veszi az idei első cserépváraljai tábor. Szerintem bennünket – akik várjuk az augusztusit – esz a sárga irigység, legszívesebben mi is mennénk! Nincs más választásunk, egyelőre maradunk… 🙁 , Nektek, akik hétfőtől élvezhetitek a cserépváraljai táborozás minden örömét, nagyon jó íjászidőt, gyönyörű napokat, pontos találatokat kívánunk!

Kérlek Benneteket, ha hazajöttök, írjátok le az élményeket, küldjetek fényképeket, vagy akár a hétfőig hátralévő pár napban bizonyára sokan szívesen olvasnánk beharangozót is. Olyan ez honlap, mint egy kókadt virág, ideje lenne megöntözni kissé 🙂 !!!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

0 hozzászólás a(z) Cserépváralja 2010. I. tábor bejegyzéshez

  1. Lali mondta:

    Sziasztok Drágáim!
    Lassan elindulunk, és újra fellobban a tűz Cserépváralján, melyet a ti barátságotok és szeretetetek táplál. Sajnáljuk nagyon, hogy nem lesztek velünk, de jön az augusztus, és újra együtt lesz a nagy csapat. Bárki kedvet érez, hogy pár napra csatlakozzon, jelezzétek, mindenkit tágra nyílt ölelő karok várnak. Rituska jóvoltából rendelkezésünkre áll egy mobilnet állomás. Az tervezem, hogy napi bejelentkezések lesznek, úgyhogy érdemes majd figyelni az oldalt. Egyelőre ennyi. Szombaton irány Őrkény. Vadászrefivel.
    Ölelünk mindenkit.
    Pusz. 😀
    Lali

  2. csizi mondta:

    Nem tudom ki hogy van vele, de én már nagyon várom a beszámolót!

  3. Lali mondta:

    Sziasztok Drágáim!
    Hazaérkeztünk otthonról. Kérnénk egy kis türelmet. 1-2 nap múlva felteszünk 2 terjedelmes írást az oldalra. Ígérem hosszú és részletes lesz. Már írom, és most tartok a második napnál, már több mint 2 oldal. Andika is ír egyet, ő első sorban az érzéseit írja le. Szerintem szuper lesz, most olvasott fel belőle, kicsit párás lett a szemüvegem.
    A nap süssön rátok.
    Pusz. 🙂
    Lali

  4. Robi mondta:

    Szemüveges vagy Lali? 😀

  5. Lali mondta:

    Sziasztok Drágáim!
    Hazaérkeztünk otthonról. Cserépváralján újra fellángolt a tűz, melyet a táborlakók nagy családjának szeretete és barátsága táplál. Várakozással telve érkeztünk meg hétfőn reggel. A tábor és az őt körülvevő erdő csodálatos harmóniát árasztott. Olyan volt, mint egy tökéletesen megkomponált zenemű. A nyugalom és a szeretet szigete, a bükk legszebb gyöngyszeme, legalábbis nekünk. A táborozást négy csodálatos családdal kezdtük meg, összesen 18-an voltunk. Köszönet az Éberle családnak, (Gyöngyi, Félix, Kolos, Peti,) a Kiss családnak ( Rituka, Ritus, Ati, Attila)a Bölcs Családnak ( Böbének, Ádámnak, Palinak ) és a Suplicz családnak ( Erának Áronnak, Gergőnek, Zsoltnak ), hogy megtiszteltek bizalmukkal és megajándékoztak minket társaságukkal. Szeretetükkel és kedvességükkel, puszta létükkel olyan harmóniát hoztak Cserépváraljára, hogy számomra mindig emlékezetes marad. Erről az érzésről írni nem lehet, át kell élni. Remélem tavalyról még ti is emlékeztek, az átélt csodára, és várakozással telve várjátok augusztus 9-ét.
    A tábor csendjét a Kiss család Suzukija törte meg. Szépen lassan sorjában érkeztek a régi és új táborlakók. Mindenki arcán látszott a felszabadult öröm. Régiek már tudták az újak még csak sejtették, hogy valami jó, valami nagyon jó kezdődik.
    És elkezdődött. Első nap a szokásos szintfelmérőnket lőttük le. 20×3 lövés 16m-ről 3 köregységes FITA táblára. Az eredmény sokkoló, fergeteges, és brutális volt. A tábor szolid 82%-ot lőtt. Te jó ég hova fog ez javulni, tettem fel magamnak a kérdést. Na majd meglátjuk. A jó hangulatú verseny után vacsorázni indultunk. És most egy kis kitérő. Meg kell említsem, hogy a házigazdák a vendéglátás magasiskoláját prezentálták. Kedvességükkel, szeretetükkel elkényeztettek minket. Az ételek mennyisége és minősége minden várakozásunkat felülmúlta.
    Vissza a programokhoz. Vacsora után következett a Kormorán és Wass Albert est. Négy fős zenekarral készültünk. A koncertet több hónapos felkészülés, próbafolyamat előzte meg. (ez nem igaz). A zenekar tagjai Andi, Ritus, Gyöngyi, és én voltam. A lányok sziporkáztak.
    Hangjuk átjárta az éjszaka sötétjét, ajándék volt, mint sivatagban egy pohár víz. A koncert után Suplicz család egy gyönyörű és tanulságos verset olvasott fel, szétosztva a versszakokat a családtagok között. Nagyon szép volt. Koncertet befejezve leültünk a tűzhöz, és minden család elmondott magáról pár gondolatot. A tűz és az őt körülülő táborlakók arca ragyogott, együtt voltunk, és ott voltatok velünk ti is. Felidéztünk régi tábori emlékeket. Lehunyva a szemünket mindenki ott volt velünk nevetett, mosolygott.
    Második nap volt szerintem a tábor legerősebb napja. Megalakult a Lepénylesők a Tigrisek és a Bölcs kis baglyok bolyhos nyuszi tappanccsainak csapata. Fergeteges íjászvetélkedő vette kezdetét, óriási izgalmakkal, sok nevetéssel. Játszottunk, játszottunk, játszottunk. Önfeledten nevettünk, szurkoltunk egymásnak, a végén meg ünnepeltünk. Le a kalappal a gyerekek előtt. Minden csapatban a legjobb teljesítményt ők nyújtották.
    Délután Lali féle örömíjász versenyt rendeztünk, tréfás rajzolt célokra. Este pedig kezdődött a Karaoke show. Itt kijött belőlünk az állat. Félix kedvenc nótájával nyitottunk 8 óra munka 8 óra pihenés …… Mulattunk hajnalig. Jó volt.
    Következett a szerdai nap. Sokan a fejükhöz kaptak „már így rohan az idő?”. Igen nagyon rohant. Szerdán kaptunk egy kis esőt, így a délelőtti program elmaradt, helyette moziztunk, beszélgettünk, ettünk, ittunk, élveztük egymás társaságát. Délután kegyes lett az ég és lőttünk egy 2×10 célos vadászversenyt, melyet egész kivittünk az erdőbe. A távok egész vadászosra sikerültek, de a táborlakóknak meg se kottyant. Az esti program mozizás volt. (Főnix útja) Volt aki a filmet nézte, és volt aki belülről a szemhéját.
    Csütörtök: A nap kisütött. Gyönyörű nyári idő köszöntötte a tábort. A táborlakók mosolygós arccal köszöntötték a napocskát, és az elkészült koreai pályát. A finom reggeli után megkezdődött a viadal. 20m-től 90m-ig tudtunk lőni. Suplicz Áron és Dávid fej fej mellet haladtak a győzelemhez vezető úton. Egymás után lőtték a telitalálatokat. Forrott a levegő. Nagyon izgalmas volt. Végül is igazságos döntetlen született. Ezzel az eredménnyel a fiúk Koreában ezüstérmesek lettek volna. Szép harc volt.
    Délután jött az MHIT verseny. A kis létszámra való tekintettel lőttünk egy 3 vesszős selejtezőt, és egy 1 vesszős döntőt. Jó izgalmas volt. Az ambíciók dolgoztak belülről. Vacsora után 6 célos éjszakai lövészetet tartottunk. Új képekkel, új célokkal, sok nevetéssel.
    Péntek a pihenésé volt. Irány Bogács. Idén kihagytuk a sarkvidéki hangulatot árasztó hideg vizet. Egyből becsobbantunk a bruűgölőbe (gyógyvíz), és ott áztattuk habtestünket, játszottunk a gyerekekkel. 8 gombóc fagyi után én még nyomtam egy finom sült kolbászt az arcomba. Tökéletes befejezése volt a délelőtti programnak. Délután kezdődött a szint felmérő, melyhez már Sziszi és Julcsi is csatlakozott Nagyon örültünk nekik. És láss csodát a strand után fáradtan a mi íjásztáborunk képes volt javulni. A tábor 85%-os teljesítménnyel zárta a napot. Kiemelnék 2 versenyzőt, Böbét, ki az első naphoz képest 108 pontot javított, és Dávidot aki 100%-ot lőtt.
    Szombaton 40 íjász tisztelt meg minket a bizalmával, és jött el Cserépváraljára. 18 cél 3 vesszővel, vadász, történelmi, és ügyességi célokra. Gyönyörű napsütésben, és az erdő védő árnyai között zajlott a verseny. Íjászpárbajjal, mesterek döntőjével, és kemencés székelykáposztával, jó hangulatú eredményhirdetéssel zártunk. És elérkeztünk a búcsúesthez. Nagyon meghitt, nagyon bensőséges, volt. Szakítva a hagyományokkal, nem mi értékeltük a tábort, hanem átadva a mikrofont a táborlakók mondták el érzéseiket, gondolataikat. Hangjukban ott volt az átélt csoda. Tűz volt a lelkükben. Szeretet sugárzott hangjukból, néha elcsuklott, de sokszor nevetett, a gyerekek édesek voltak. A tűz csak égett és még reméljük nagyon sokáig égni fog.
    Vasárnap megint lelőttük a szombati verseny céljait, a táborlakók újra kipróbálhatták magukat.
    Délután már kicsit érezhető volt a búcsúzás súlya. Gyöngyuszkám kicsit szomorú volt, de mindenki abbahagyta a csomagolást, és leültünk egy árnyas fa alá, hogy még egy kicsit meghitten együtt legyünk. Beszélgettünk, emlékeztünk, de a nyitott hátsó kapu felé senki nem nézett. Nehéz volt, bár tudtuk, hogy pár nap múlva találkozunk, de Cserépváraljáról nem lehet csak úgy eljönni. Aztán szép lassan elindultunk az autó felé. A motor beindult, de az autó nem nagyon akart elindulni, mintha oda lenne láncolva. A kezek nem nagyon akarták egymást elengedni. De mégis eljött a búcsú, és sajna az Éberle és Suplicz család autója elindult. Hosszan integettünk. Nagyon várjuk velük a folytatást.
    Ritusékkal, és a Bölcs családdal maradtunk még egy éjszakát. Sokat nevetünk bűvészkedtünk tollasoztunk, vacsiztunk, EGYÜTT VOLTUNK.
    És EGYÜTT VOLT az egész tábor. Cserépváralján újra kigyúlt a tűz, melyet a táborlakók nagy családjának szeretete és barátsága éltet. És mi a Dombóvári család e tűz őrzői igérjük, hogy ápoljuk, és védjük a lángot, mely belőletek fakad. Négy ember kósza gondolatából Cserépváralján csoda született. Elindultunk ezen az ösvényen. Hívunk titeket DRÁGA BARÁTOK, gyertek velünk ezen az úton és éljétek át azt a sok szépet és jót, mit a mi íjásztáborunk csodája jelent.
    A nap süssön rátok. 🙂
    Lali

  6. csizi mondta:

    Köszönet a varázslatos beszámolóért, ha vannak fotók, akkor küldjétek, vagy pakoljátok fel azokat nyilvános tárhelyekre és belinkelem a honlapra. Hajrá Táborozók 🙂 !!!

    Ugye a felsorolt családok jönnek augusztusban is? A 85% tényleg brutális, emlékeim szerint 50 körül szoktunk lőni az első napon.

  7. HOD mondta:

    Jó,hogy Vagytok és ég a Tábor Tüze.
    Vigyázzunk rá még nagyon nagyon sokáig!

  8. Ritus mondta:

    Drága Barátok!

    Igen, amit Lali leírt, az mind úgy volt. Fantasztikus volt a tábor ismét. Alig várjuk a folytatást.
    Atikám tegnap este nem tudott elaludni, és ezt mondta: “Anya, nem vagyok álmos, mert be vagyok zárva ide a betondzsungelbe. A táborban egész nap futhattam, játszhattam, menjünk vissza!” Ritus már a hazaérkezés estéjén indult volna vissza.
    Ebből is tudom, hogy nagyon jó helyen voltunk. Nem hittem volna, hogy a tavalyi tábor hangulatát ismét átélhetem, de úgy van, ahogy Lali mondja. Tőlünk függ, milyen lesz az együttlét. És a táborlakók idén is a legjobbat nyújtották :).
    Nem vágyom tengerhez, luxushajóra, ötcsillagos szállodába, csak ODA. Becsukom a szemem – sőt már be sem kell csukni – , és látom a gyönyörű erdőt, rétet, tűzrakó helyet, faházakat, és benne egy-egy arcot, futó gyerekeket, tollasozó felnőtteket, trécselő lányokat, és olyan jó érzéseim vannak.
    Egy új táborlakót is kiemelnék, aki minden szavazatomat megkapta volna gyerekkategóriában, ha lett volna szavazás. Bölcs Ádám az illető, aki olyan magatartást mutatott rengeteg esetben, ami felnőtteket megszégyenítene: fair play díjat is érdemelne, amilyen édesen viselte, ha legyőzték, és szívből gratulált ellenfelének, vad ostorcsattintásokkal űzte lankadatlanul az esőfelhőket, fáradhatatlanul játszott mindenkivel és egy hangos szó nem hagyta el a száját. Gratulálok, Édi Ádi!!!
    Andika és Lali idén is csodálatos módon tartottak össze bennünket, tyúkanyó és tyúkapó módjára. Köszönjük nektek. Örök emlékeket adtok nekünk.
    Most befejezem, mert vár rám a konyha és a főzés, hogy Kiss-családom nehogy éhezzen a bőséges tábori koszt után.
    Ezer ölelés nektek és sok puszi:
    Ritus

  9. Rituka mondta:

    Kedves barátaim!
    Nem tudom,hogy amikor vége lesz a második íjásztábornak akkor mit fogok csinálni. Tavaly ilyenkor már nem volt második tábor,de így jobb hogy van. Megemlítem , hogy a legkitartóbb család (és ezt szerintem mindenki így gondolja) a Dombóváriak voltak.Ők szervezték meg és már az is elég nehéz dolog.Én már másodszor jöttem el ebbe a környezetbe.Amikor megérkeztünk Cserépváraljára a falu,az erdő,a hegyek nyíltak elém.Amikor Nagykőrösre értem az útjavítók,a hatalmas házak fogadtak.Rögtön mondtam:- Vissza akarok menni a táborba! Ezzel nem csak én értettem egyet. Még az sem vigasztal,hogy áthívhatom a barátnőmet.Nem akarom.Hiányzik a tábor,a Lali,az Andi és még sokan.Ami azt illeti én Akalira el szerettem volna elmenni először,de nem említettem meg ezt anyának.Ha most kérdeznék,hogy elmennék-e,rávágnám:NEM!!! Az íjásztábor milliószor jobb.Amíg lesz ilyen tábor én ROHANOK oda. Millió ölelés :Kiss Ritus

  10. Bendi mondta:

    Rituka, ugye találkozunk augusztusban?

  11. Lali mondta:

    Szeretünk Rituka. 🙂

  12. Lali mondta:

    Andi gondolatai a táborról.

    Sziasztok Táborozók!

    A Dombóvári család nevében idáig többnyire csak Lali írt Nektek, (persze azért sok témában fogalmaztunk együtt) a táborban is többnyire Ő volt a szószóló. Én most úgy éreztem, hogy meg kell veletek osztanom mit is jelent számomra Cserépváralja, mit jelentetek Ti magatok.
    Ezért nem is a programokról szeretnék írni, hanem azokról az érzésekről, gondolatokról, ame-
    lyek az elmúlt héten lejátszódtak bennem.
    Hétfőn reggel útrakeltünk a számunkra már jó ismert úton, amely egy hét gondtalanság, szeretet és nagyon kedves barátok ölelése felé vezetett. Már harmadszor mentem át a táborba
    vezető kis hídon, ami igazi boldogsággal töltött el. Hazaértem. Szétnézve nemcsak a festői táj szépsége ragadott magával, hanem az itt átélt előző két tábor emlékképei is felidéződtek bennem. A sok kedves ember arca, a rengeteg nevetés, a versenyek izgalma, a karaokee-k dallama, a gyerekek játékai, a búcsú könnyei, mind – mind ott lebegtek a tábor felett. Éreztem, hogy ezen a helyen az idén is csak jó dolgok történhetnek.
    Kiültünk az udvarra és izgatottan vártuk az ismerős autók felbukkanását. Idén két új kedves családdal bővült a „mi íjásztáborunk”. Megérkezett közénk a Bölcs és a Suplicz család, a régiek közül a Kiss család és végül, de nem utolsósorban begördült az Éberle család autója is.
    Ám ezek az autók nem csak embereket szállítottak a táborba. Minden család autója tele volt szeretettel, barátsággal, mosolyokkal, a várakozás izgalmával. A Bölcs család autója elhozott közénk egy nagyon kedves, barátságos, szeretetreméltó kisfiút Ádámot, aki a tábor végén azt mondta nekem: „ Andi jövőre egész nyáron tartson az íjásztábor!” Azt hiszem ez a mondat sokat elárul, hiszen egy kisgyermek szavai mindig őszinték. Elhozta nekünk Böbét, akit igazi „tyúkanyónak” ismertem meg, hiszen férje Palkó is azt emelte ki a legjobb tulajdonságának, hogy Ő tartja össze a családot. Az Ő íjásztudása fejlődött a legtöbbet, aminek nagyon örültünk, de a búcsúzáskor mikor átöleltük egymást éreztem, hogy számára nem ez jelentette a legtöbbet. Palkó hozott magával egy csillagászati távcsövet, amivel megismertette velünk az esti égbolt szépségeit. Jót nevettünk „ördögszemöldökén”, ami egy új fogalommá vált a tábor életében.
    Nagy örömet jelentett számomra, hogy a Suplicz család autójában 4 ember ült. Két remek íjásztehetség Gergő és Áron, akik nagyon szép eredményeket értek el a versenyeken. Az anyuka Era, akit igazán érző szívűnek ismertem meg a beszélgetéseink során. Az apuka Zsolt,
    aki igyekszik jól palástolni érzéseit, de búcsúszavaiból remélem, hogy Neki is sikerült egy
    emlékezetes hetet szereznünk.
    A Kiss család autójában sok pozitív dolgot fedeztem fel. Őket már mindannyian ismeritek, tudjátok milyen kedves, barátságos emberek. Ebben a táborban Rituka művészi oldaláról mu-
    tatkozott be nekünk. Rendkívüli rendezői és színészi tehetség, rajztudása lenyűgöző. Nagyon
    örültem neki, hogy emlékül megajándékozott az egyik rajzával. Örömmel néztem ahogy Atika
    önfeledten, kacagva játszott Attilával, amikor este az ölében ült és hozzábújt, látszott rajtuk, hogy mennyire szeretik egymást. Azt is láttam, hogy Attila több alkalommal is átölelte és megpuszilta Ritát. Hát igen, ennek a tábornak ilyen családokra van szüksége.
    Igaz, hogy az Éberle család autóját Peti vezette, de az útirányt sokszor a család legkisebb tagja
    Félix diktálta. Ám nem csak a családnak, hanem az egész tábornak vezető egyénisége lett.
    De ki tudna ellenállni egy ilyen aranyos kisgyermek kéréseinek, hiszen kedvességével, korát
    meghazudtoló értelmes válaszaival, az egész személyiségével mindenkit lenyűgözött. Már az első este a Kormorán est után – kissé stílustalanul -, de az Ő kérésére az egész tábor lelkesen énekelte vele a 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra szórakozás című számot. Igaz, hogy legjobb barátjának még mindig Lalit tartotta, de azért másodikként az én nevemet említette. Nagyon szeretjük Őt. Nagyon szeretjük Kolost is, aki Rituval egyetemben szenzációs színészi alakítást mutatott be nekünk. Erről augusztusban Ti is meggyőződhettek, hiszen a sikeren felbuzdulva elkészült a 2. része is a darabnak, amelynek a premier előadása a 2. táborban kerül bemutatásra. Kolos kimagasló teljesítményt nyújtott a páros tollaslabda bajnokságban, amit apukájával Petivel közösen nyertek meg. Remélem ez a győzelem mindig emlékezetes marad számára, és ha egyszer a saját gyerekeinek mesél a gyerekkoráról, azt mondja majd nekik: a nagypapa és én, ott abban a Cserépváraljai táborban nagyon közel kerültünk egymáshoz. Úgy érzem, hogy Az Éberle család autójának motorja, vagyis a szíve Gyöngyi. Igazi édesanya, feleség, aki családja nélkül el sem tudja képzelni az életét. Állandóan ők járnak a gondo-lataiban, igyekszik mindent megtenni értük. A mai világban ajándék egy ilyen értékes ember barátjának lenni. Peti nehezen mutatja ki érzéseit, de biztos vagyok benne, hogy nagyon szereti a családját.
    Pénteken begördült hozzánk még egy autó, számomra nagyon fontos és kedves két embert
    hozott közénk Julcsikát és Sziszit. Sziszi fiatalos lendületével sok humort és nevetést hozott
    a táborba. Julcsikától a legszebb ajándék az volt nekem amikor hajnalban, mikor én még
    aludtam megsimogatta a fejemet. Aludtam, de mégis éreztem a keze simogatásából áradó szeretetet. Köszönöm szépen Julcsika, nagyon jólesett.
    Vasárnap reggel mindenki meglepetésére beugrott hozzánk látogatóba a Koppányi család
    és a Burlovits család két tagja Era és Ery. Nagyon megörültünk nekik. Igaz, hogy most csak egy fél napot lehettek velünk, de augusztusban Eráékkal újra találkozunk, és reméljük, hogy
    Gáboréknak is sikerül legalább egy pár napot újra velünk tölteni.
    Mi maradtunk utoljára a Dombóvári család. Mi is van a Dombóvári család autójában? A mi
    autónkban van a két legfontosabb ember az életemben Dávid és Lali. Ők jelentik számomra
    a legtöbbet a világon. Igyekszünk, hogy mi hárman összefogva mindig a boldogság útján
    vezessük autónkat. Azt az autót, amit nem csak a családunk szeretete tart össze, hanem a Tő-
    letek kapott rengeteg élmény, szeretet. Igyekszünk, hogy ezen az úton minél többen tartsatok
    velünk. Tudjuk, hogy úgy lehetünk a legboldogabbak, ha az igazi barátaink mindig velünk tartanak.
    Köszönöm nektek ezt a hetet. Csodálatos volt.
    Andi 🙂

  13. Csizi mondta:

    Elmondhatatlanul jó érzés, mi több boldogság a fenti sorokat olvasni!

    Szeretünk íjászni, találkozunk versenyeken, ez a közös nevező, de fantasztikusan jó, hogy Andi és Lali meglátták az ebben rejlő csiszolatlan gyémántot, a táborozás ötletével és kivitelezésével igazi közösséggé kovácsoltak bennünket. Én úgy érzem, hogy egy borzasztó, elidegenedett világban élünk, ahol már-már alig lehet ép emberi kapcsolatokat találni. Ezért vonz bennünket a mi íjásztáborunk, az íjászversenyek, a Kormorán Baráti Kör – hadd osszam meg Veletek legutóbbi élményünket, azt a fantasztikus hétvégét, amelyet magunk mögött tudunk, és amelyről itt olvashattok.

    Tolnánk előre az idő kerekét, még 25 nap, izzasztó, fárasztó, munkával teli – de érdemes csinálni, mert az út végén vár Cserépváralja, a mi íjásztáborunk és mindaz, amit ez a szó harmadik éve jelképez a számunkra! 🙂

  14. HOD mondta:

    Tudod Andi Neked is csak azt tudom ismételni amit Editnek már egyszer
    leírtam Jani sikere után..Ehhez kell egy Asszony egy Feleség is pont olyan mint Te.
    Meg persze igaz Barátok mint a tábor minden lakója.

  15. HOD mondta:

    Bocsánat Mindenkitől de nem igazán tudom hová is írjam.
    Ma a Lánchíd Rádió Magyarok c. Műsorában íjázatról volt szó.
    Interneten a rádió honlapján szerintem nem csak budapestiek hallgathatják meg az adást akár a hétvégén is.

  16. Rituka mondta:

    Kedves Bendi! Megyünk az íjásztáborba.

  17. frezia mondta:

    Szeretném megosztani gondolatainkat a táborról.Csatlakozva az előttem szólókhoz nagyon jó volt.Meghitt családias hangulat,remkül szervezett programok,ehhez társuló jó idő,csodálatos környezet.Lali és Andi most is nagyon jól megszervezték,köszönet érte.Olyan gyorsan eltelt a hét,hogy még maradni is tudtunk volna(aki ismer tudja ez tőlem nagyon nagy szó)Ádámot én is szeretném kiemelni nagyon aranyos,jólelkű gyermek(több ilyen kellene)Remélem gyakran fogunk találkozni vele!Jó volt az íjászkodás,a közös beszélgetések,mozizás,a vetélkedő,a strandolás,a karaoke,a színdarab.Kolos még mindig emlegeti a Robin Hood és Robin Péntek darabot,remélem a második részében is részt tudnak venni.Félix mindennap elénekelte a 8 óra munkát…sőt elhatározta az oviban is előadja.Így szeptemberig itthon marad,addigra talán elfelejti.Mondtam neki ez nem neked való szöveg:”Tudom anyu de akkor is annyira szeretem!” Ezek az élmények egész életünkben elkísérnek köszönjük,hogy már harmadszor ott lehettünk!!!!! Éberle család

  18. Gyöngyi mondta:

    Bocsi,a Frezia én vagyok csak rossz nevet írtam be!!!!

  19. Lali mondta:

    Kedves Éberle és Kiss család
    Köszönjük a szép szavakat. Köszönjük, hogy vagytok nekünk. Nagy érdeklődéssel várjuk a többi kedves résztvevő család gondolatait is a táborról.
    Pusz
    Lali 🙂

  20. csizi mondta:

    Bölcs Pali nagyszerű fényképei felkerültek a világhálóra,itt tekinthetitek meg azokat.

    A számtalan kép visszaadja a nagyszerű hangulatot és felébreszti a vágyakozást az emberben… már alig több, mint két hét! 🙂

  21. HOD mondta:

    Édesanyám sajnos komolyabban megsérült. 😥 😥
    Ezzel eldőlt,hogy sajnos nem tudok a második táborban résztvenni.
    Azért a Vándorzászlós versenyen találkozunk.
    Készítsetek minél több fényképet!
    Lélekben Veletek leszek.

  22. Csizi mondta:

    Fényképekben nem lesz hiány :-), édesanyádnak mielőbbi gyógyulást kívánunk!

  23. HOD mondta:

    Köszönöm átadom!
    A sípcsont feje tört el a bal térdében.
    Lakáson belül elközlekedik de több napos túrát sajnos nem tudok most pár hétig bevállalni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .