Alisca volt a neve az egykor Szekszárd helyén lévő római tábornak. Az Alisca név pedig évről-évre megrendezett rangos viadalt jelent az íjászok számára. A mi íjásztáborunkat a két Makai családon kívül Czap Jani és én képviseltük.
Bár esős időt ígértek az időjósok, két albás sporttársammal már fél hétkor útra keltünk Fehérvárról. Nem sokkal nyolc óra előtt, megérkeztünk a festői szépségű Sötétvölgyi parkerdőbe. Felettünk sűrű felhőtakaró – nem sok jóval kecsegtetett. Mire leültünk reggelizni már szemerkélt, mire befejeztük rendesen esett is az eső. Belövés után bő félórás késéssel kezdődött a verseny. Az előnevezéseknek köszönhetően már a csapatbeosztások is készen voltak nevezéskor. Eligazítás idejére alábbhagyott az eső, majd az első két cél leküzdése után elállt, rövid idő múlva verőfényes napsütés simogatta lelkünket.
Aki járt korábban Alisca-kupán, az jól tudja, hogy remekül szervezett, roppant igényes 3D versenyen vehet részt. A szervezők ezúttal is kitettek magukért, tökéletesen biztonságos pályát építettek. A nyomvonal kijelölése is jó volt, irányjelző táblákat helyeztek el szalagozás helyett, ráadásul a pálya úgy volt megépítve, hogy szinte valamennyi céltól látható volt, a következő várakozási zónája. A lőállások távolsága tradisok számára sokkal inkább barátságos volt, mint nehéz. Egyik célnál fahíd korlátjára ülve kellett a csermelyben úszó vadkacsára lőni. A célok kihelyezésben sok furfang volt, felfelé- és lefelé lövések váltották egymást; a tisztáson a szarvasra pedig viszonylag messziről kellett lőnünk. Én albásokkal kerültem egy csoportba, volt velünk egy tradis hölgy – aki megnyerte a kategóriát – és egy senior 3D-és úr. Mindvégig nagyon jó hangulatban telt az idő, torlódás sehol nem volt. Nagyjából három óra felé fejeztük be a versenyt, ezután elköltöttük a fenséges babgulyást. Az eredményhirdetésig távolodó távlövéssel múlattuk az időt, ebben Makai János második, Czap Jani harmadik lett! A játék befejezésére az oklevelek is elkészültek, kezdődött az eredményhirdetés.
Kategóriájában Makai Petra, Makai János (VR), Makai Robi, és Czap Jani elhozták az aranyérmet, albás barátaim közül Vas Norbert (Vastüdő) pedig ezüstérmes lett VR kategóriában! Nagy-nagy gratuláció mindenkinek a szép sikerhez !!!
Sziasztok Drágáim!!!!!
A húsvéti íjászmaratont Szigetszentmiklóson fejeztük be. Gondolom nem is kell mondani, hogy Szigetszentmiklósra hazaérkeztünk. A Burlovits család vendégszeretét tanítani lehetne, példaértékű minden versenyszervezőnek. A forró pogácsa, a tojásos-hagymás zsíroskenyér és a jóhangulatú locsolkodás feledtetni tudta velünk a borongós időjárást.
A kényeztetés magas iskolája az amit Burlovitsék produkáltak. Az égiek 11 órára megkegyelmeztek és elinduhatott a verseny. A kűzdelem festői környezetben, igényesen kidolgozott célokkal, a terep adottságait maximálisan kihasználva lett lebonyolítva. 16 célon 2-3D-s és ügyességi feladatok leküzdése volt a cél.A pálya biztonságtechnikailag tökéletes volt. A gördülékeny verseny után a bázison megkezdődött a fergeteges gasztronómiai lakoma. ” Mami féle tőti kápi ” . A táborlakók természetesen a VIP kondérból csemegézhettek. Az ízek mennyei orgiája után, megkezdődött a távlövés, melyet a szervezők gyönyörű szép teacsomagokkal jutalmaztak. A jóhangulatú eredményhirdetés, és a pálya lebontása után szívünkben sok jó emlékkel tértünk haza otthonunkba.
Köszönet a Burlovits családnak : Nagy Erának , Bajszos Angyalnak, Erikának , Áginak és a Nagymaminak az áldozatos munkájukért, mellyel megszínesítették nekünk ezt a borongós napot.
Hát igen az íjászatot életformának tekintők az időjárást feledve eljöttek.:)
Jó volt közöttetek mint mindig.
A mai felfordult világban ezek igazi ünnepek.