A szekszárdi Alisca-kupa is a kihagyhatatlan versenyek közé tartozik, nagyszerű, baráti hangulatú viadal, ahova nagyon szívesen járunk évről évre. Idén Bendivel és Nutellával vettük a Sötétvölgyi Parkerdő felé az irányt, mivel előző nap nálunk festés volt, Márti itthon maradt. (Bár a romeltakarítást már pénteken este közösen elvégeztük, az otthonunk újjáépítése rá maradt :-).)
Megérkezés után szűk fél órát álltam sorba a nevezésért, ennek az lett az eredménye, hogy belövésre nem maradt időm. A versenykiíráshoz képest közel egy órát csúszott a kezdés, ez talán a nevezések elhúzódása miatt volt, mint megtudtuk 256 versenyző indult a kupáért, köztük számosan Délvidékről: Szabadkáról, Temerinről, Újvidékről. A versenytájékoztató után a szekszárdi hagyományokhoz híven – példás és követésre méltó módon – meghallgattuk a Himnuszt.
Mi hatfős csoportba kerültünk, négyen voltunk tradisok, két VR-es kollégával kiegészülve. A Parkerdő varázslatos hely, dombok ölelte hatalmas tisztás, könnyen bejárható lankás emelkedők. Ezúttal az időjárás is csodálatos volt, gyönyörűen sütött a nap, így milliónyi színben ragyogott az ősz, a sötétbordón át egészen a világossárgáig ezernyi színárnyalat aranyozta be lelkünket. Szépen haladtunk célról célra, néhány helyen kellett csak pár percet várakoznunk. Kb. 4 és fél órát voltunk a pályán, közben olyan 4-5 km-t tettünk meg. (A telefonom félúton elvesztette a GPS jelet, így csonka a térkép, de ha valakit érdekel itt megnézheti a versenytérképet.)
Akkor egy kis szubjektív kitérő… A Sziget Szíve versenyen Bendi a Csodaszarvas íjászbarlang tulajdonosától tesztelésre kapott aszimmetrikus íjjal lőtt, nagyon nem ment neki. Így aztán rászántunk egy délutánt, elmentünk az Íjászbarlangba és 7-8 íj kipróbálása alapján esett választása Farmosi László C alakú Pusztai Szél íjára. Tényleg nem az elfogultság mondatja velem, de gyönyörűen lőtt, a 25 célból egyedül a mozgónál volt javítólövése, szórta a tízeseket, fúrókat, a megszerezhető 250 pontból 186-ot lőtt, ez közel 75%-os teljesítmény! Meglett az eredménye is, íme:
Fél négyre az összes csapat visszaért az alaptáborba, következett az ebéd. Szekszárdon hagyományosan nagyon finom babgulyás a kaja, ezúttal egy ízletes, ám mócsing-dominanciájú sertéspörköltet kaptunk helyette, mivel nem akartam otthontól 120 km-re epegörccsel hazavezetni, a tányér tartalmának kétharmad része a kukában végezte. Ha már kaja – ezután jött a feketeleves…
Először egy nagyon látványos baranta bemutatót nézhettünk meg, majd Deejay – aki nem mellesleg kiváló íjász – elkezdett diszkózni. Az első 2-3 nótát az egyre hidegebb és sötétebb környezetben még élvezettel hallgattuk, a következőknél azonban már már kezdtem elveszteni a türelmemet, mert azért alapvetően nem diszkóba, hanem íjászversenyre mentünk… Közben a versenyszervező elmagyarázta, hogy 256 nevező volt, hosszú idő a feldolgozás, amelyet a nagy létszám mellett az is nehezített, hogy a beírólapok egy része hanyagul volt kitöltve. Azért itt álljunk meg egy pillanatra! Mind a 25 csapatot a rendező egyesület tagjai vezettek, ellátva a beíró és igazlátó szerepét is! Nekem csak akkor volt a kezemben a papír, amikor aláírtam és átfutottam, hogy esetleg nincs-e benne összeadási hiba! Szerintem ilyen szervezés mellett, nem a versenyzők a felelősek a beírólapok hibáiért!! A nagy létszámot és a -pontösszesítést általában csak akadályozó laptopot látva 🙁 – sejtettem, hogy baj lesz, de három órával a beérkezés után, fél hétkor kezdődött az eredményhirdetés, természetesen addigra már csak szinte az éremesélyesek és csapattársaik nem indultak haza. A több tucat kategória díjazása is sok időt emésztett fel, nem baj, hogy az 1-2 nevezős kategóriákat is díjazták, no de ott milyen nehézséget okozhatott a végeredmény megállapítása? Ránk fél nyolc felé került sor, a gyönyörű oklevelek és a szintén csodálatos kerámia medálok átvétele után rögtön elindultunk haza, hiszen az autópályán haladva is 125 km állt előttünk.
Összegezve, a varázslatos környezet és remek időjárás, a jó csapat, a nem leküzdhetetlen, ám rendkívül technikás pálya és Benedek remek teljesítménye felülírta a szervezés – nem tudok mást mondani – elképesztő bénaságát a pontösszesítés és eredményhirdetés tekintetében. Tavasszal is ott leszünk, de az eredményhirdetést nem biztos, hogy megvárjuk…
