Immár negyedik versenybeszámolómat írom az aliscások által szervezett 3D íjászversenyről, bár – emlékeim szerint – ennél több versenyen is voltunk, csak akkor még nem volt ez a honlap.
A tegnapi megmérettetésre ránk mosolygott az ősz… elvégre gyönyörű időt jósoltak, a négy napos munkaszünet és főleg a szekszárdi versenyek magas színvonala, ismét jóval több mint 200 nevezőt csalogattak a Sötétvölgybe, Vajdaságból – ha jól értettem – hetvenen (!) jöttek!
„Hajnali” fél nyolckor indultunk el Székesfehérvárról, kissé ködös, ám napos időben. Szabadegyházánál megláttuk a szeszipar szennyét, talán ez volt ennek a napnak az egyetlen negatívuma. Az autópályán hamar elértük Szekszárdot, majd a régi 6-os úton, Kakasd előtt tértünk le az országútról. A horgásztó fölött még pára lengedezett, de meghökkenten szép volt, ahogyan a lassan zöldjüket vesztő fák visszatükröződtek… a tónál lévő büfében sikerült lemosnunk az út porát ;-).
Már a parkoló autók számából lehetett tudni, hogy jó sokan leszünk. Mi Benedekkel és Nutellával egyenesen a belövőpályára mentünk, míg Márti a nevezésért állt sorba. Ezúttal Benedek elindult a fúvócső versenyen is! A gyönyörű fű, a vesszőfogók mögött le volt kaszálva, irányított belövés volt, bárki megtalálhatta a neki megfelelő távolságra elhelyezett lőlapot.
A verseny kis csúszással kezdődött. 24 3D célt kellett leküzdenünk, köztük egy mozgót. Mi ismét remek tradis csapatba kerültünk, négyen voltunk felnőttek, három gyermek-serdülő, Benedek íjjal is és fúvócsővel is „vadászott”. Látva a nevezők létszámát, voltak félelmeim, hogy lesznek torlódások, de ezek alaptalannak bizonyultak. Még a mozgócélnál sem kellett várnunk. Nehéz pálya volt, de nem volt leküzdhetetlen cél, mind a terep, mind a céltárgyak sorrendje nagy változatosságot biztosítottak. Volt felfelé és lefelé lövés is szépszámmal. A GPS szerint közel 8 km-t gyalogoltunk, ebben azért nem vagyok teljesen biztos (térképet l. alább). Mi pont az ételosztáshoz legközelebbi célnál fejeztük be, így gyorsan hozzájutottunk az ízletes gulyáshoz, amelyből nem spórolták ki a marhahúst!
Az indulók számához (és a szekszárdi „hagyományokhoz” képest ;-)), az eredményhirdetésre sem vártunk túl sokat, nagyon örültünk, hogy Benedek ismét a legjobbnak bizonyult a serdülő íjászok között; fúvócsőért is kapott egy kerámia-medált, igaz egyedüliként indult. (Ahhoz képest, hogy ez volt az első versenye, nagyon szép pontszámot fújt – szerintem.)
Szekszárd kitörölhetetlen a versenynaptárunkból, mert a viszonylag nagy távolság ellenére is rendkívül élvezetes, jó hangulatú, nagyon nívós 3D, amelynek fényét külön emeli, hogy délvidéki testvéreink is rendre megtisztelik; nem kérdés, hogy felcsendülnek a Himnusz dallamai – még a Nap is örömében szórta ránk a sugarait. Köszönjük Alisca, tavasszal találkozunk!
Idén ősszel háromszor eveztünk déli vizekre (Paks, Foktő, Szekszárd), mindhárom versenyről írtam, mindegyik remek volt. Foktőn még a nyarat búcsúztattuk, Szekszárdon pedig az őszt, hiszen a hétvégére már zord időt jósolnak. Sajnos novemberben továbbképzések és ügyeletek miatt aligha jutunk el Pátyon kívül máshová, majd az alsóőrsi teremverseny vár ránk decemberben, így beszámolóim ritkulni fognak. Sebaj, egyszer csak eljön a tavasz megint!
