Csizi

NyDR második fordulója Écsen

 Szerző: | 2018-06-24 - 10:14 |  Vélemény? »
jún 242018
 

Sokadik versenyünk volt Écsen, tudtuk, hogy nem lesz sétagalopp. A terep adottságai eleve magukban hordozzák a nehézségeket, a Ring SE pályaépítői soha nem fukarkodnak nehéz célok alkotásában! Most sem volt másképp, a fülledt idő még nagyobb próbatétel elé állított mindenkit.

28 db 3D célt kellett leküzdenünk, célonként két egyenértékű lövéssel, hagyományos pontozással. Sajnos mi a legtávolabbi célok egyikénél kezdtünk, bő húsz percig kutyagoltunk odáig, a pontos versenykezdés után, a célok feléig nagyon jól haladtunk. Ezután történhetett valami, mert minden célnál legalább 10 percet várakoztunk, pedig sem csigás-, sem olimpiai íjjal lövő sporttárs még a közelben sem volt. A várakozás sokkal fárasztóbb, mintha jó ritmusban haladunk célról célra. (Kezdem érteni azokat az íjászokat, akik nem restek kempingszéket cipelni magukkal.)

Én rettenetesen elfáradtam, elkezdett görcsölni a lábam, persze azt is tudom, hogy csapnivaló az erőnlétem. Az utolsó céltól az alaptáborig úgy vonszoltam magam, ennek fényében a bronzérmem is szépen csillog…

Sajnos az eredményhirdetésre nagyon sokat (bő két órát) kellett várnunk, így nagyon sokan elindultak haza. Minden nehézséggel együtt nagyszerű verseny volt, remélem lesz még alkalmunk újra ott lenni!

jún 242018
 

Nagyon elmaradtam újra a naplóírással… bő három hete vettük az irányt Schmidt Tibi barátommal Szekszárd felé, hogy részt vegyünk a DDR második fordulóján. Nálunk csak szemerkélt az eső, de a helyszínen mintha dézsából öntötték volna. Rengetegen gyülekeztünk, ám a belevőpálya üresen árválkodott. Kisvártatva valahol a közelbe csapott a ménkű, elment az áram, a szervezők meghozták az egyetlen helyes döntést: nem lesz verseny. Visszakaptuk a nevezési díjat, de hogy ne vesszen kárba a napunk, Tibivel elindultunk egy borvásárló körútra. Nagyszerű tételeket vettünk a Sebestyén, Bodri és Takler pincészetekben. Sajnáljuk, hogy így alakult, különösen a TTÍE rengeteg munkájának kárba veszését, de van olyan, amikor az égiek felülírják a dolgokat.

jún 022018
 

Jól elmaradtam a naplóírással, pont két hét telt el a verseny óta, de jobb későn, mint soha… Ha jól számolom harmadszor voltam Döbröntén, ennek ellenére ugyanúgy lenyűgözött a varázslatos táj, mint a legelső alkalommal.

Ha valaki úgy gondolja, hogy a terepíjászat egyhangú, nagyon téved. Az eddigi versenyeken még soha nem volt egyforma a nyomvonal, és a lőlapok mérete is sok lehetőséget ad a változatosságra! Számomra rendkívül nehéz verseny volt, mert nagyon sok nagy szintkülönbségű lövés volt felfelé és lefelé is! Bár mindössze öt ponttal lőttem kevesebbet, mint Alsóörsön, most úgy éreztem, hogy csapnivalóan ment, különösen a verseny utolsó harmadára iszonyúan elfáradtam. Nemcsak a lövésekbe kellett beleállni, hanem nagy szintkülönbségen, sokat gyalogoltunk. Ezt nem panaszképpen írom, ez volt a feladat, miközben napról napra kevesebb az erő… 🙁 🙁

A folytatás Szentgálon, a harmadik fordulóval.

Újra Foktőn!

 Szerző: | 2018-05-06 - 13:07 |  Vélemény? »
máj 062018
 

A foktői versenyek még akkor is kihagyhatatlanok, ha a tavaly őszi kimaradt. Így viszont még inkább “kiéhezve” keltünk útra hitvesemmel. Nagyon nehéz egy olyan versenyről írni, amelyről már szinte mindent elmondtam, azonban Foktő mindig tartogat meglepetéseket.

Nem a rendező egyesület hibája, hogy a MÍSZ hivatalos versenynaptárában még mindig (pontosabban ezeknek a soroknak az írása idején) május 12-e szerepel a verseny időpontjaként… Viszont az Éjsólyom Íjászok honlapján minden információ megjelent, kb. egy perc leforgása alatt lehetett ezen a felületen nevezni; olvashattuk a csoportbeosztást, ám mivel hitvesemet az utolsó napon neveztük, volt a rendezőkben annyi rugalmasság, hogy egy csoportba kerültünk. Nem beszélve arról, hogy már a verseny estéjén láthattuk az eredményeket! Egyáltalán nem zárójelben: a fosbukkon kívül élő emberek (az olyan deviánsok, mint jómagam…) sem érezhették magukat kirekesztve, hiszen a felsorolt felületek és információk a közösségi hálón kívül is elérhetőek! Így kell a világhálót jól használni!

Az sem volt rossz ötlet, hogy egyben volt a Dél-Alföld és a Dél-Dunántúl Regionális 3D bajnokságának első fordulója, hiszen Szegedről, Kiskunhalasról, Orosházáról is érkeztek sporttársak, összesen kb. másfélszázan voltunk!

Nagyon jó, technikás pályát építettek a rendezők, a célzónák is jól láthatók voltak, ahová nagyon kellett, oda vesszőfogó paravánok is kerültek. 24 3D célt kellett leküzdenünk, 1+1 lövéses lebonyolítással. Nagyon örültem annak, hogy az azonos kategóriákban indulók többsége együtt lőtt, igen jó csapatot alkottunk hatan, PB-HB veteránok.

Az eredményhirdetésre sem vártunk sokat. Hitvesem Márti harmadik helyezést ért el, azonos pontszámot lőve a második helyezettel! Ezúton is gratulálok! Számomra pedig nem akármilyen tanulsággal járt ez a verseny (is). Történt ugyanis, hogy a másfél éve “új” íjamra mindeddig nem került megfelelő húr, a legutolsó is a 18-19 cm-es ajánlott ajzásmagasság helyett 22-23 cm volt! Baromira nem ment így, mikor Vörös Pista felajánlotta a tartalék idegét, amivel beállt az ajánlott ajzásmagasság, megtáltosodtam, a lőtt összpontszámom több mint kétharmadát a célok kevesebb mint felén értem el, (jól látható a lefényképezett beírólapomon). Nincs restség, az idegproblémát azonnal orvosolni kell!!!

Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ismét jól éreztük magunkat Foktőn, remek verseny volt, megyünk ősszel is!

Terepverseny Alsóörsön

 Szerző: | 2018-04-15 - 09:46 |  Vélemény? »
ápr 152018
 

Még belegondolni is szörnyű, tavaly július óta nem voltam íjászversenyen! Az is igaz, mentem volna, de nagyon hosszú, hűvös, csapadékos volt a tél.

Ideje volt belevágni! Az első öröm akkor ért, amikor elkerülhettem Várpalotát a nemrég átadott kétszer kétsávos úton. Mintegy 15 perccel közelebb került hozzánk Alsóörs!

Mit mondhatnék? Jó volt látni a sok ismerős arcot, nevezés, belövés, majd megkezdődött a 24 célos terepverseny. Az alsóörsi körülmények ideálisak a pályát megálmodóknak, bár ez volt itt a sokadik versenyem, soha nem volt unalmas a nyomvonal és a célok kihelyezése. Négyen alkottunk egy csapatot, alig több, mint három óra alatt befejeztük a versenyt.

Hogy ment ennyi kihagyás után? Bár a pontszám nem jelzi, de úgy éreztem, tűrhető volt. Teljesítményem a harmadik helyhez volt elég. Jól elfáradtam, kellemes izomláz is jelezte a hosszú kihagyást.

Igyekszem felvenni az elejtett fonalat és visszatérni.

jan 132018
 

Íjjal, nyílvesszővel harcoltak és vadásztak évezredek óta. Világszerte nagyon sok képi és írásos emlék igazolja ezt. Mint a 900-as évek elején születhetett modenai himnusz sorai: „ab Ungerorum nos defendas iaculis”„védj meg minket a magyarok nyilaitól.” Régészeti feltárások számtalan leletéből próbálják rekonstruálni, vajon milyen lehetett a régi korokban használt íj? Milyen volt formája, anyaga, hogyan készítették? Azonban a korabeli íjak elporladtak egykori tulajdonosukkal együtt, s egyedül csontok, nyílhegyek és az íjak szaruja maradt az utókorra. Ezek alapján próbálják rekonstruálni a fegyvert.

A technika fejlődésével az íj mint harci- és vadászeszköz elveszítette jelentőségét, azonban mint sportszer fennmaradt. Az élsportolók, olimpikonok, karbon nyílvesszőket lőnek a célba, amelyek hossza, súlya, hajlékonysága minden paraméterében azonos; az íjak anyaga hasonlóan tökéletes, miként a célzóberendezések is. Az íjásznak nem kell a felszereléssel bajlódnia, a verseny során szinte csak a helyesen kivitelezett mozgássorozat elemeire, – az u.n. lövési ciklusra – kell összpontosítania. Így sincs könnyű dolga!

Hála néhány elhivatott embernek, Magyarországon és a szomszédos országok némelyikében, az íjászat tömegsporttá vált. Ezen a szinten is megtalálhatók a technikai íjak (csigás, olimpiai), azonban teret nyert a „pusztai-nomád”, azaz a „történelmi” szakág is. Ha jól belegondolunk, eleink íjai és nyilai csak természetes anyagból készülhettek, az íj fából, szaruból, az ideg bőrből, selyemből, a nyílvessző is fából, madártollból, fémhegyből állt. Aligha volt két egyforma fegyver, vessző. Vannak íjkészítő mesterek, akik gyártanak kizárólag természetes anyagból is íjakat, azonban ezek – érthetően – nagyon drágák, kevésbé alkalmasak pontos lövésre, mint azok a jóval elterjedtebb fegyverek, amelyek alakja feltételezhetően hasonlít az eleink által használtakhoz, a műgyantát borító bőrbevonat, vagy – laminált fából készült íjakon – az anyag erezetének játéka, az esetleges díszítés, bandázs szépíti, ugyanakkor viszonylag pontosabb lövést tesz lehetővé.

A vesszők idegre illeszkedő vége, az ajak (elterjedt kifejezéssel: nock) elfogadottan műanyag, a hegyek súlya és formája azonos, a vesszőtest hajlékonysága, vastagsága az íjhoz kalibrált. A „pusztai-nomád” kategóriában induló versenyzők íja egyedül formájában emlékeztethet eleink által használtakra. Számtalan ember van, akit néhány próbalövés megbabonázott, megérezte milyen kihúzni az íjat, kilőni a vesszőt! Ők az első verseny hangulatát, izgalmát átélve, egy erdőben eltöltött nap után, jóleső fáradtsággal eltelve, az íjászat rabjává váltak. Kár azon rágódni, hogy mennyire autentikus és mennyire hagyományőrző a mai „történelmi” íjászat, elvégre így is szebbé teszi napjainkat!

Azonban aki íjászatra adja a fejét, annak illik tisztában lennie mindazokkal az ismeretekkel, amelyeket a régi idők íjászatáról tudunk. A „Sokezret nyilakkal…” a 10. századi „honfoglaló” magyar íjfelszerelés című kiállítás ezek megszerzésére kiválóan alkalmas, tegnap mi is megnéztük. „…az íjászathoz kötődő teljes tárgyi anyag – íj, nyíl, tegzek, idegek, íjászgyűrűk, övek – rekonstrukcióját kívánjuk közérthető formában bemutatni. A kiállításon egyfelől szerepelnek a kiindulást képező alapok: régészeti leletek másolatai, egy sírrekonstrukció, néprajzi párhuzamok és kortárs – nem magyar – ábrázolások is. Be kívánjuk mutatni a lehetséges rekonstrukciós folyamatokat, annak anyagaival, fázisaival egyetemben…” Úgy láttam, hogy a kitűzött célt elérték, lenyűgöző élmény volt megtekinteni a kiállított anyagot. Február 25-ig bárki megteheti ezt, bátran merem ajánlani, íjászoknak, múltunk iránt érdeklődőknek, mindenkinek! AVE Kiállítóház, Budapest, VI. Hajós u. 21.

Ízelítőül néhány kép és egy rövidfilm:

***