Remélem nem szereptévesztés, ha nevezőként minősítek egy versenyt, ennek érzékeltetésére választottam ezt a címet. Két évvel ezelőtt már jártunk egyszer a Boronkai Hagyományőrző és Íjász Egyesület Szőcsénypusztán rendezett versenyén, akkor is jó emlékekkel távoztunk.
Talán most ott sem lettünk volna, ha nem érkezik meghívó elektronikus levélben, ezért külön köszönet illeti a szervezőket! Ahhoz, hogy útra induljunk, – a versenyéhségen túl -, több tényező szerencsés egybeesésére volt szükség. Először is véget ért az egy hete tartó perzselő hőség, másrészt az országhatárig kígyózó autópálya szűk másfél órás, kényelmes utazással tette megközelíthetővé számunkra Szőcsénypusztát, ahová nagy kedvvel tartott velünk Keresztes Ádi is.
A fogadtatás baráti volt, a belövőpályán bárki megtalálhatta a számára szimpatikus távolságra helyezett vesszőfogót. Nagy örömmel találkoztunk Cserépváralján megismert Lippai Katival és Lengyel Zolival, valamint a Vass házaspárral, akik Nemesbükkről (Zala megye) vettek részt cserépváraljai versenyünkön! A környezet csodálatos, Széchenyi Zsigmond Szakközépiskola és Szakiskola gyönyörű parkjában volt az alaptábor, mögötte kápolna és erdő.
Rendkívül pontosan kezdődött a „vadászat”, 10.10-kor már sor került az első lövésre! 28 célt kellett leküzdenünk, célonként két egyenértékű lövéssel, 11-10-8-5-ös pontozással. A pálya közel 2,5 km hosszú volt, rendkívül technikás, de nyugodtan írhatom, hogy embertpróbáló! A célok kihelyezésénél messzemenően kihasználták a terep adottságait, bőségesen jutott felfelé és lefelé lövésből. Három olyan cél volt, ahol azonos lőállásból két állatot kellett célbavenni, azaz négy lövést leadni. Meglehetősen nehéz volt a muflon után a nyúlra (vagy fordítva); a távolabbra helyezett nagyobb sötét vaddisznó után egy kicsit közelebbre helyezett világosra leadni a lövéséket, de ez is színezte a versenyt. Összességében nem volt szükség hosszas hegymászásra, volt pár rövidebb kaptató, egy helyen, ahol nagyon meredek volt, kifeszített kötél segítségéről gondoskodtak a pályaépítők. A karók nem voltak közel az állatokhoz, de tradival meglőhetetlen távolságra talán egyedül a nyúl volt kihelyezve, bár lehet, csak a muflon után tűnt úgy…
Valamivel több mint négy órát töltöttünk a pályán, csodálatos erdei környezetben, a fák megvédtek a széltől, csak koronájuk mozgása jelezte, hogy erősen fúj. Mikor elindultunk nyárias volt még az idő, ebéd alatt érezhető volt, hogy a heves szél egyre hidegebb levegőt hoz, északról, a Balaton felől pedig vészjóslóan sötétedni kezdett az ég! Ebédre minden igényt kielégítő babgulyást ettünk, közben a versenyzők egyre több meleg ruhát vettek magukra… Láthatóan a rendezők is szerették volna minél előbb megtartani az eredményhirdetést, bizony nem ártott a sietség, mert az utoljára kihirdetett kategóriák legjobbjai már esőben vehették át az oklevelet és az érmet! (A hőmérséklet 14 °C volt mikor indultunk, ez 20 fok csökkenést jelentett az előző naphoz képest!)
Ami a „cserépváraljai különítmény” eredményeit illeti, teljes sikerről számolhatok be :-), Márti, Benedek, Lengyel Zoli aranyat vitt haza, Lippai Kati, Keresztes Ádi és én pedig ezüstöt. Kis üröm az örömben, hogy mind a női, mind a serdülő, mind a veterán kategóriában mindösszesen két-két nevező volt, a sors különös játéka folytán valamennyien „cserépváraljaiak”, így tulajdonképpen háziverseny volt :-/… (Itt érdemes megállni egy pillanatra: szomorú, hogy egy ennyire nívós, jól szervezett versenyen pl. serdülő, vagy női kategóriában mindössze két-két versenyző állt rajthoz!!! Ugyanakkor négyünknek a nevezési díj 11 000 Ft volt, ha hozzászámolom az autópályahasználat és az üzemanyag költségét, 20 000 Ft-ban áll meg a verseny! Félreértés ne essék: egyáltalán nem sokallom a nevezési díjat, sőt, teljesen reálisnak tartom, hiszen benne volt árában egy olyan ebéd, amelyből nem spórolták ki a belevalókat, akkor azt még nem is említettem, hogy talán egyedül Pakson találkoztam ennyire jó állapotú, nem puhára lőtt, nem feltuningolt, jól látható találati zónákkal bíró céltárgyakkal! Valami megoldást mégis kellene találni, ha mást nem, akkor arra törekedni, hogy telekocsikkal menjünk versenyekre. Évek óta látom, hogy fogyatkozik a nevezői létszám, szinte minden versenyen. A mai gazdasági viszonyok között ezen nem lehet csodálkozni.)
Ahogyan kikanyarodtunk az iskola parkjából, özönvízszerű eső zúdult ránk és kísért Siófokig, ahol két oszlopban állt a kocsisor, így a lepsényi kihajtónál letértünk az autópályáról, Ádit kitettük Polgárdiban, ittunk egy jó sört, fáradtan, de csodálatos élménnyel gazdagabban értünk haza.
A fényképezésnél igyekeztem érzékeltetni a pálya nehézségeit, néhány képen pirossal bejelöltem a céltárgyat, pár helyen megcseréltem, előbb azok láthatók, majd a lőállás, a jobb érthetőség kedvéért. Megtekintésükre az vonatkozik, amit a cserépváraljai fotók felett is olvashattok.