3D Foktőn

A foktői versenyek is a “kihagyhatatlan” kategóriába sorolhatók. Bár ezúttal mint Télköszöntőt hirdették meg, az időjárás inkább tavaszt idézett.

Foktőn vannak hagyományok: érkezéskor lángos, amely idén felülmúlta a sok évi átlagot; finom kaja, ezúttal a gulyáslevesben több volt a hús, mint a lé; rövid koncert az eredményhirdetésig, amely előtt a Himnusz épp annyira magától értetődő, mint Szekszárdon. Jó a társaság, népes a mezőny, ám a legfontosabb: remek a pálya!

Ezen a versenyen sem volt másként, bár nem voltak komoly szintkülönbségű lövések, a karók emberes távolságra voltak leverve, mindenféle változatosságot is megtapasztalhattunk. Nagyon csodálkoztam, hogy a Foktő-patak medrében nem volt víz, így egy rókát kellett a gátról célba vennünk. Ötfős tradis csapatunkkal szépen haladtunk, nem volt torlódás sehol.

Nekem csapnivalóan ment, az első három lövésem célt tévesztett, ráadásul az egyik vesszőm ripityára tört. Utána valamennyire elkaptam a fonalat, de éreztem, hogy nem érzem a távokat, sok oldáshibám volt. Három hét telt el a szekszárdi verseny óta, csak egyszer volt alkalmam gyakorolni. Ennyit jelent, ha az ember nincs edzésben! Ennek ellenére nem bántam meg az utazást, Foktőn mint mindig, ezúttal is jól éreztem magam.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .