3D Bodajkon

Szívesen megyek Bodajkra, jó emlékeim vannak a korábbi versenyekről, amelyekben a tegnapin még jobban megerősödtem. Szívélyes meghívás, kedves fogadtatás, jól szervezett lebonyolítás, kiváló társaság, finom étek ebédre, mind-mind komoly vonzerőt jelentenek, ráadásul végre egy versenyhelyszín, ahová nem hajnali keléssel, hanem mindössze húsz perces autózással értem oda Székesfehérvárról!

Túl az íjászon, a helyszín azért is kedves számomra, mert a Móri-árok választja el a Vértes legnyugatibb és a Bakony legkeletibb lankáit egymástól, Bodajkról tökéletesen látni Mór egy részét, Csókakőt és a község fölött tornyosuló várat. Csókakői kertünkből pedig gyönyörködhetünk a szemben lévő Bodajkon és környékén. Ez a rész Fejér megye egyik ékköve! A móri, Magyarország legkisebb borvidéke, de egyre figyelemre méltóbb tételek kerülnek a palackokba, az Ezerjó pedig a környék borainak zászlóshajója.

A versenyen 24 db 3D célt kellett leküzdenünk, két egyenértékű lövéssel, hagyományos pontozással. Nagyszerű csapatba kerültem, Németh Julcsival és Sziszivel, valamint a győri Égető házaspárral. Ilyenkor azt szoktam írni, hogy technikás volt a pálya, de Bodajkon – túl ezen -, azt is mondhatnám, hogy rengeteg furfangos cél is volt! Nagyon jó volt a pálya vonalvezetése, síkban voltak vízszintes, lefelé és felfelé lövések, a karók távolságára sem lehet panasz: nem mondhatnám sem túl közelinek, sem irreálisan távolinak, talán egyedül a sólymok voltak tradival nehezen meglőhetők. Ahol nagyon kellett, ott az állat mögé helyezett paravánok előzték meg a hosszadalmas vesszőkeresést.

Az alaptábortól kissé távolabb volt a pálya, a ki- és vissza gyaloglással együtt 7 km tettünk meg 5 és fél óra alatt. Torlódás nem nagyon volt, néha ugyan várnunk kellett néhány percet, de ez teljesen tolerálható ideig tartott csak. Becslésem szerint mintegy másfél százan állhattunk rajthoz.

Ebédre nagyon ízletes borsós tokányt kaptunk tésztával, az eredményhirdetésre is viszonylag gyorsan sor került. Oklevél, egyedi medál volt a dobogósok jutalma, a legjobb felnőttek pedig egy palack bort, a gyerekek pedig csokit is kaptak. Nekem ezúttal nem sikerült dobogóra állnom, valószínűleg a még mindig gyenge fizikai állóképességem miatt az utolsó 5-6 célnál rengeteget hibáztam, már Szekszárdon is éreztem, hogy a lefelé lövésekkel is bajban vagyok.

A búcsú után még átmentünk Julcsival és Sziszivel Csókakőre, hogy egy kicsit közelebbről is láthassák a várat, az alatta lévő emlékműveket és kertünket, ahol sikerült egy ölnyi orgonát vágnom édesanyámnak és hitvesemnek, elvégre itt van Anyák napja, és hitvesem születésnapja :-)! Itt ragadom meg az alkalmat, hogy valamennyi íjász nagymamának, anyának és leendő édesanyának örömteli és boldog anyaságot kívánjak!

Köszönjük a bodajki versenyt, gratulálok minden versenyzőnek és a szervezőknek!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .