Lassan új naptárt szögezünk a falra, 2013 is múlttá válik. De még mielőtt pár gondolatot megosztanék a mögöttünk maradó évről, minden – véletlenül idelátogató – íjásztársamnak és olvasómnak áldott Karácsonyt és sikeres új évet kívánok!
Ha valami értelme van egy „Íjásznapló”-nak, annyi biztos, hogy vissza lehet tekinteni egy naptári évre, felidézni a versenyeket, akár írásban, akár fényképekkel. 25 megmérettetésen és két edzőtáborban voltunk ebben az évben. Utóbbi kettő jelentette a legtöbbet: Cserépváralját, amely sokkal több puszta edzőtáborozásnál, nem lehet megunni; az Alsóörsön tartottat is rendkívül élveztük. A versenyek túlnyomó többsége jó volt. Ha valami rosszul érint, az, hogy Benedek végképp kedveszegetté vált, részben iskolai követelmények, részben más sportágban elért sikerei, részben a kamaszkorral együtt járó változások magyarázhatják, hogy elvesztette korábbi lelkesedését. Remélem idővel visszatér. Családunkban az íjászat akkor igazán élvezetes, ha mindhárman megyünk versenyről versenyre. Egyedül is elmegyek, de sokkal kevesebb örömmel jár, mint amikor velem van hitvesem és fiam.
Az íjászatban az is jó, hogy roppant változatos, hiszen számos nagyszerű versenyhelyszín van. Idén megtaláltuk az élvezetet a terepíjászatban is, ezt az Alsóörs SE-be történt felvételünk hozta meg. Kár, hogy korosztályomban a DTK-ban nem volt elég összetettben értékelhető nevező, jövőre – terveim szerint – nem szeniorban indulok. Nagyon jó versenysorozat a DDR is, talán jövőre azt is megpróbálom. Reméljük ésszerű, egymásra szervezések nélküli versenynaptár készül 2014-re.
Pátytól Döbröntéig vezetett az út 2013-ban. Valamelyik évben Pacsán fejeztük be az évadot, erre idén is sor kerülhet, elsősorban az időjárástól függ, hogy ott leszünk, vagy nem.
Bár az élet rengeteg nehézséggel jár, egyre nagyobb energiák kellenek a hétköznapok legyűréséhez, bízom abban, hogy 2014 sem lesz rosszabb, mint a lassan mögöttünk maradó esztendő. Elvégre a remény hal meg utoljára.
