Valkón klasszikus, jól megrendezett 3D versenyen vettünk rész: Lajos, Szépvölgyiék, Makai János és Edit, Macitappancs és én képviseltük a mi íjásztáborunkat.
A pálya biztonságáról egy rossz szót nem lehet szólni. A célok közti távolságok ideálisak voltak, sehol nem torlódtunk. Az állatok elhelyezésében sok furfang volt, fűszerezte a versenyt a különböző vadászlesek, álcahálók használata. Tradis szemmel a távlövésnek nem volt sok értelme, 50 m-nél nagyobb távról kellett (volna) öt lövésből eltalálni a szarvast. 16 célt kellett leküzdeni, célonként két egyenértékű lövéssel, 12-10-8-5-ös pontozással. Köszönhetően a célok közötti ideális távolságoknak és a torlódások elmaradásának pörgős verseny volt, kettő óra felé végeztünk. Bár valamennyi kategória a piros karótól lőtt, nem voltak a tradisok számára sem meglőhetetlen célok.
Ebédre jó babgulyást kaptunk, viszonylag gyorsan volt eredményhirdetés, amely idejére leszállt a köd és elkezdett szitálni. A díjkiosztás nem volt méltó a versenyhez: az még elnézhető, hogy nem adtak oklevelet, de a versenyzők még azonos kategórián belül is vagy kerámia plakettet, vagy érmet kaptak; arról nem beszélve, hogy az összesen indult három számszeríjász eredményét sem tudták helyesen sorba állítani és a női tradi/VR kategóriáknál is volt némi kavarodás. Kár érte.
Ezektől a negatívumoktól eltekintve – azt gondolom – valamennyien jól éreztük magunkat, jól megrendezett, élvezetes téli versenyen vehettünk részt. Hipszki Edit megnyerte a női tradi kategóriát, Gizi női csigásban ezüstérmes, Makai János vadászreflexben harmadik lett. Nekem is sikerült bronzot szereznem, igaz tradis indulók nagyon kevesen voltunk.
Nagyon várom a folytatást Pátyon!!!
Mindenkinek szeretettel gratulálok!
Sziasztok Táborlakók!
Valkó Jankós szemmel.
Ismét öröm volt együtt versenyezni veletek, sajnáltam, hogy Lali nem volt túl jól és ez rányomta bélyegét a kedvére. Jobbulást!
A verseny remek volt, kifejezetten ötletes célelhelyezésekkel, egy karótól, ami mindenkinek lőhető távolságra volt.
A többszöri famászás komolyan felpezsdítette a vérem és izgulni kezdtem, gondolom ilyen lenne, ha valódi állatra lő az ember.
A térdelés komoly megmérettetés a műtött térdnek és itt értem el az egyetlen nullásomat is. Megtréfált a ravaszdi 🙂
Volt egy kis torlódás amikor az utolsó célhoz értünk és rácsúsztunk TKatiékra. Úgy döntött a csapat, hogy beiktatunk egy finom ebédet. Annak végeztével lelőttük az utolsót.
Tomi egy kicsit lazára vette a díjkiosztót, aminek rendszerét egyáltalán nem értettem.
Csizi, beszámolójában nekem adta a bronzot, de Valójában ezüstöt lőttem. Saját versenyeinken mindig figyeltem arra, hogy a fém középrészesek és a fa vadászíjászok külön kategóriában induljanak.
A kis létszám nem volt méltó, a hangulat jó volt, kellemes, baráti társasággal.
Puszi mindenkinek!!!
Jankó
Bocs, rosszul emlékeztem 🙁
Nem csoda, ha belekeveredtünk a helyezésekbe, mert a Szikszay nem vitte túlzásba a díjazást.
Örülhettünk, hogy a kézfogás mellé nem magunknak kellett választani valamit az asztalról :-).
Csizi!
Privátban megírhatnád a vesszőkről a véleményt!
Elkészült a lakkozó is, de csak egy vastag lazúrt kapnak a pálcák egyenlőre.
HOD: a SZIP-en a kiírás, 3 fős csapatokat lehet alkotni, csak az azonos fegyvernem a megkötés. (Lehet egyénileg is indulni.)
Jankó: az új tollal prímán repülnek, de a lakkozással tovább javíthatók. Ha ez a tetű eső ma nem zuhogott volna egész nap, akkor lelőttem volna a FITA teremkört, mert a régi tollazással nagyon rossz szórást lőttem. Ezért nem is mentem el Ajkára.