Ma négy éve… pedig mintha tegnap lett volna. Szép napsütéses, kissé hideg reggel, no de november közepén ez is ajándék! Bendivel irány Herend, Hajag-tető, Fix-kupa, amolyan rutinszerű 3D. Igaz… előző nap felrakattam a téli abroncsokat, ennek azért lesz még némi jelentősége…
Aki járt már versenyen a Hajagon, az tudhatja, hogy Herendtől az egykori ruszki rakétasilók helyéig kell vagy 7-8 km-t autózni, úgy felfelé… ahogy elhagytuk a települést és lassan elindultunk a csúcs irányába, először csak hófoltok, de ahogy haladtunk tovább összefüggő hótakaró és az égből… igen az égből ömlött az utánpótlás; kevésbé cirkalmasan fogalmazva: bezony ez hóvihar volt a javából! Már-már a célegyenesben voltunk, amikor a nyári gumis kollégák visszacsúszó autóit elértük, volt aki megpróbálta a kollégákkal tolva a feljutást, mások lelakatolták a verdát és gyalogszerrel indultak neki a tetőnek :-). Mondom, volt téli gumi, mi felértünk. A belövésre nem nagyon emlékszem, mi Bencsik Petivel alkottunk hárman egy csapatot. A hó ömlött, a hőmérséklet fagypont alatt… Drag megtartotta az eligazítást, oszt’ indulás a téli erdőbe… Olyan volt mint egy álomvilág, mint a behavazott Madarasi Hargita, kristálytiszta levegő és szakadó hóesés… Az állatokról olykor letakarítottuk a havat, a karókat úgy tapogattuk ki… mellélövésnél kis folytonossági hiány jelezte a hóban, hogy a vessző ott csapódott be; de a hó alatt megtalálni – arra esélyünk sem volt.
Fantasztikusan szép volt a Bakony, mi nem fáztunk, szerencsére rendesen felöltöztünk. Az egyik célnál összefutottunk a SZIP-ről és a kismányoki versenyek szervezőjeként jól ismert (finom modorú) Boarral… nem hazudok, belülről is havas volt a szemüvege, valami Dragtól kölcsönzött fóliába volt csomagolva az íjász, a szemüvege előtt és mögött lévő hófátyol fölött ránk tekintett és lakonikus tömörséggel csak annyit mondott: „… még a pecásokra mondják, hogy hülyék…” 🙂
Valahogy lelőttük a 25 célt… azután jött az eredményhirdetés. Most nem akarok dicsekedni, de Bendi – aki akkor éppen valami nindzsás korszakában volt – megnyerte a mini kategóriát, olyan nagy riválisokat legyőzve, mint Radványi Matyi és Scheffer Tibcsi. Élete első kupáját nyerte akkor, sírt, zokogott örömében!
Amúgy az eredményhirdetés előtt a gyerekek, a fent felsoroltak, és még Horváth Ádám, Scheffer Ákos fergeteges hógolyó csatába kezdtek, ők nem viselődtek meg a célok leküzdéseben… Igaz, közben elállt a havazás, még a nap is bágyadtan kisütött, talán fagypont fölé kúszott a hőmérő higanyszála is. Na ezért imádok íjászni, mind a mai napig… Tök mindegy a helyezés, mert aki ott volt mind győzött, de a táborozók közül a versenyen részt vettek:
Dombóvári Lajos
Czapp Jani
Németh Sziszi
Csizmazia Péter
Makai János
Haraga Attila
Németh Julcsi
Hipszki Edit
Dombóvári Andi
Budai Ágnes
Hódossy Ágnes
Dombóvári Dávid
Csizmazia Benedek
Csak emlékül a viadal eredményei. Fantasztikus verseny volt…
