2007.11.11. Négy éve történt… életünk legemlékezetesebb íjászversenye volt

Ma négy éve… pedig mintha tegnap lett volna. Szép napsütéses, kissé hideg reggel, no de november közepén ez is ajándék! Bendivel irány Herend, Hajag-tető, Fix-kupa, amolyan rutinszerű 3D. Igaz… előző nap felrakattam a téli abroncsokat, ennek azért lesz még némi jelentősége…

Aki járt már versenyen a Hajagon, az tudhatja, hogy Herendtől az egykori ruszki rakétasilók helyéig kell vagy 7-8 km-t autózni, úgy felfelé… ahogy elhagytuk a települést és lassan elindultunk a csúcs irányába, először csak hófoltok, de ahogy haladtunk tovább összefüggő hótakaró és az égből… igen az égből ömlött az utánpótlás; kevésbé cirkalmasan fogalmazva: bezony ez hóvihar volt a javából! Már-már a célegyenesben voltunk, amikor a nyári gumis kollégák visszacsúszó autóit elértük, volt aki megpróbálta a kollégákkal tolva a feljutást, mások lelakatolták a verdát és gyalogszerrel indultak neki a tetőnek :-). Mondom, volt téli gumi, mi felértünk. A belövésre nem nagyon emlékszem, mi Bencsik Petivel alkottunk hárman egy csapatot. A hó ömlött, a hőmérséklet fagypont alatt… Drag megtartotta az eligazítást, oszt’ indulás a téli erdőbe… Olyan volt mint egy álomvilág, mint a behavazott Madarasi Hargita, kristálytiszta levegő és szakadó hóesés… Az állatokról olykor letakarítottuk a havat, a karókat úgy tapogattuk ki… mellélövésnél kis folytonossági hiány jelezte a hóban, hogy a vessző ott csapódott be; de a hó alatt megtalálni – arra esélyünk sem volt.

Fantasztikusan szép volt a Bakony, mi nem fáztunk, szerencsére rendesen felöltöztünk. Az egyik célnál összefutottunk a SZIP-ről és a kismányoki versenyek szervezőjeként jól ismert (finom modorú) Boarral… nem hazudok, belülről is havas volt a szemüvege, valami Dragtól kölcsönzött fóliába volt csomagolva az íjász, a szemüvege előtt és mögött lévő hófátyol fölött ránk tekintett és lakonikus tömörséggel csak annyit mondott: “… még a pecásokra mondják, hogy hülyék…” 🙂

Valahogy lelőttük a 25 célt… azután jött az eredményhirdetés. Most nem akarok dicsekedni, de Bendi – aki akkor éppen valami nindzsás korszakában volt – megnyerte a mini kategóriát, olyan nagy riválisokat legyőzve, mint Radványi Matyi és Scheffer Tibcsi. Élete első kupáját nyerte akkor, sírt, zokogott örömében!

Amúgy az eredményhirdetés előtt a gyerekek, a fent felsoroltak, és még Horváth Ádám, Scheffer Ákos fergeteges hógolyó csatába kezdtek, ők nem viselődtek meg a célok leküzdéseben… Igaz, közben elállt a havazás, még a nap is bágyadtan kisütött, talán fagypont fölé kúszott a hőmérő higanyszála is. Na ezért imádok íjászni, mind a mai napig… Tök mindegy a helyezés, mert aki ott volt mind győzött, de a táborozók közül a versenyen részt vettek:

Dombóvári Lajos
Czapp Jani
Németh Sziszi
Csizmazia Péter
Makai János
Haraga Attila
Németh Julcsi
Hipszki Edit
Dombóvári Andi
Budai Ágnes
Hódossy Ágnes
Dombóvári Dávid
Csizmazia Benedek

Csak emlékül a viadal eredményei. Fantasztikus verseny volt…

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .