2007.11.11. Négy éve történt… életünk legemlékezetesebb íjászversenye volt

Ma négy éve… pedig mintha tegnap lett volna. Szép napsütéses, kissé hideg reggel, no de november közepén ez is ajándék! Bendivel irány Herend, Hajag-tető, Fix-kupa, amolyan rutinszerű 3D. Igaz… előző nap felrakattam a téli abroncsokat, ennek azért lesz még némi jelentősége…

Aki járt már versenyen a Hajagon, az tudhatja, hogy Herendtől az egykori ruszki rakétasilók helyéig kell vagy 7-8 km-t autózni, úgy felfelé… ahogy elhagytuk a települést és lassan elindultunk a csúcs irányába, először csak hófoltok, de ahogy haladtunk tovább összefüggő hótakaró és az égből… igen az égből ömlött az utánpótlás; kevésbé cirkalmasan fogalmazva: bezony ez hóvihar volt a javából! Már-már a célegyenesben voltunk, amikor a nyári gumis kollégák visszacsúszó autóit elértük, volt aki megpróbálta a kollégákkal tolva a feljutást, mások lelakatolták a verdát és gyalogszerrel indultak neki a tetőnek :-). Mondom, volt téli gumi, mi felértünk. A belövésre nem nagyon emlékszem, mi Bencsik Petivel alkottunk hárman egy csapatot. A hó ömlött, a hőmérséklet fagypont alatt… Drag megtartotta az eligazítást, oszt’ indulás a téli erdőbe… Olyan volt mint egy álomvilág, mint a behavazott Madarasi Hargita, kristálytiszta levegő és szakadó hóesés… Az állatokról olykor letakarítottuk a havat, a karókat úgy tapogattuk ki… mellélövésnél kis folytonossági hiány jelezte a hóban, hogy a vessző ott csapódott be; de a hó alatt megtalálni – arra esélyünk sem volt.

Fantasztikusan szép volt a Bakony, mi nem fáztunk, szerencsére rendesen felöltöztünk. Az egyik célnál összefutottunk a SZIP-ről és a kismányoki versenyek szervezőjeként jól ismert (finom modorú) Boarral… nem hazudok, belülről is havas volt a szemüvege, valami Dragtól kölcsönzött fóliába volt csomagolva az íjász, a szemüvege előtt és mögött lévő hófátyol fölött ránk tekintett és lakonikus tömörséggel csak annyit mondott: “… még a pecásokra mondják, hogy hülyék…” 🙂

Valahogy lelőttük a 25 célt… azután jött az eredményhirdetés. Most nem akarok dicsekedni, de Bendi – aki akkor éppen valami nindzsás korszakában volt – megnyerte a mini kategóriát, olyan nagy riválisokat legyőzve, mint Radványi Matyi és Scheffer Tibcsi. Élete első kupáját nyerte akkor, sírt, zokogott örömében!

Amúgy az eredményhirdetés előtt a gyerekek, a fent felsoroltak, és még Horváth Ádám, Scheffer Ákos fergeteges hógolyó csatába kezdtek, ők nem viselődtek meg a célok leküzdéseben… Igaz, közben elállt a havazás, még a nap is bágyadtan kisütött, talán fagypont fölé kúszott a hőmérő higanyszála is. Na ezért imádok íjászni, mind a mai napig… Tök mindegy a helyezés, mert aki ott volt mind győzött, de a táborozók közül a versenyen részt vettek:

Dombóvári Lajos
Czapp Jani
Németh Sziszi
Csizmazia Péter
Makai János
Haraga Attila
Németh Julcsi
Hipszki Edit
Dombóvári Andi
Budai Ágnes
Hódossy Ágnes
Dombóvári Dávid
Csizmazia Benedek

Csak emlékül a viadal eredményei. Fantasztikus verseny volt…

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

4 hozzászólás a(z) 2007.11.11. Négy éve történt… életünk legemlékezetesebb íjászversenye volt bejegyzéshez

  1. HOD mondta:

    Tényleg szinte hihetetlen.Már négy éve lenne ennek?
    Tényleg havas téli tündérvilág volt.:)
    Elismerés mindenkinek aki végigcsinálta.
    Na így születnek az örök emlékek.:)
    Csizi köszi a képeket.

  2. HOD mondta:

    Reméljük Drag és profi csapata még szervez majd FIX kupákat.A nyári 50 célosról is bár fárasztó de jó emlékeim vannak.

  3. Csizi mondta:

    Voltunk mi azóta nem is egy téli versenyen, pl. tavaly Veszprémben a Mikulás-kupán, ahol térdig érő hó volt és a hőmérséklet alulról nyaldosta a -20°C-ot. A négy évvel ezelőtti versenyben az volt meghökkentő, hogy november első harmadának a végén 2-300 m szintkülönbségnek köszönhetően az őszből átmenet nélkül csöppentünk a kemény télbe; azt hiszem erre aligha számított bárki is.

    De ha már szóba hoztad az 50 célos Íjászmaratont, akkor meg gatyarohasztó hőség volt a Hajagon, igaz az erdő és fák mindig tompítanak rajta. Az sem volt semmi, amikor megmásztuk az eplényi sípályát, az talán 40 célos volt…

    Nekem hiányoznak a Fix-kupák, reméljük Drag egyszer csak hazajön és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk (Herend, Eplény, Csopak, Litér 🙂 )

  4. HOD mondta:

    Igen én is szoktam pl. Örkénybe karácsonyi versenyre menni de az más mert arra lehet előre készülni.
    Arra a hajagi versenyre ugyan szakadó esőben indultam el reggel de erre valóban nem számítottam.
    Az 50 célosnál meg mire végigérsz a tudatoddal küzdesz az elemektől szinte függetlenül.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .